A munkahelyemről pár perce léptem ki... vagyis még 1-2 hétig bejárok, ahogy tudok. Ameddig találnak mást. Utána pedig ennyi. Hatalmas teher került le a vállamról. Sok volt. Szóval... hogy nézett ki egy hetem, munkával.
Hétfő: 6:30 kelés, 7:00-8:00 edzés, 8:00-9:15 készülés, 10:15-17:45 egyetem, 18:30-19:30 matek tanár, utána haza és alvás.
Kedd: 6:15 kelés, 7:15-ig készülés, 8:15-15:45 egyetem, otthon edzés.
Szerda: 7:00 kelés, 8:00-ig készülés, 8:20-9:15 pszichológus, 10:15-15:45 (a következő héttől 20:00-ig lesz) egyetem.
Csütörtök: 6:30 kelés, 7:00-8:00 edzés, 8:00-9:00 készülés, 9:30-13:30 munka, 14:15-17:45 egyetem.
Péntek: 6:30 kelés, 7:00-8:00 edzés, 8:00-9:00 készülés, 9:30-18:00 munka
Szombat: 7:00 kelés, 7:30-8:30 edzés, 8:30-9:30 készülés, 10:00-14:30 munka
A lyukakat az utazási idők töltik ki.
Így leírva igazából nem tűnik drasztikusnak, de 20 évesen nem ezt érzem dolgomnak. Szocializálódásra van szükségem, hogy elmehessek a többiekkel iszogatni, bulizni csütörtök, péntek este, úgy, hogy másnap ne kelljen kelnem korán. Irigykedtem a többiekre. Ezenkívül gondolkodom a szakkolin is. És hiába nincs sok dolgom, itt egyszerűen nem tudok tanulni, csak otthon. Telefonálnak, megy a rádió, valamelyik ügyfél hangos. Belezáródom a Marshall-kereszt rajzolgatásba elemezgetésbe, és valaki bejön és kizökkent. Ráadásul én úgy tanulok, hogy hangosan felmondom... előadást tartok magamnak. Csak sokadszor annyi időbe telik megtanulni azt az anyagot, amit hangos magyarázással otthon rövid idő alatt sikerül.
Az edzéstervet lassan tényleg megkapom. A sulis edzőteremről azt hallottam, hogy jó, csak sokan vannak, ezért lehet, hogy megcélzom valamelyik kerületi edzőtermet. Gyerekek, RETTEGEK! Kikönyörgöm valakitől, hogy először kísérjen le. :D
Az egyetemet imádom, a szakot imádom, a társaságot imádom. ♥
