2014. november 11., kedd

A fény, meg az alagút

 Egyre jobban kezdem összeszedni magam. Most minden olyan szépen összeáll és kezd egyenesbe jönni. Az elveszett tantárgyakat (vagyis amire azt hittem) sikerül teljesíteni, csak szokás szerint alábecsültem magam. 
 Sikerül tartani a nem számolgatást, és még szerintem kevesebbet is eszem, mint számolgatással mikor tartottam, de nem vagyok éhes. Rászoktam a kókuszlisztre, ami nem olcsó mulatság, de laktató. Nem eszem rizst sem. Azt a gyümit és zöldség mennyiséget osztom be, amit a nagyimtól kapok. Most vásároltam mellé banánt, de csak mert most a banánpali a favorit reggelim. Egyik nap csináltam sütőtökpürét. 
 Átléptem a 10 kg-os vízválasztót kézisúlyzók terén. Tegnap 12,5 kg-al egykezes eveztem, ma pedig 2*12,5-el sétáló-kitöréseztem. 
 A pszichológus azt mondta, hogy amennyit az utóbbi 2-3 hétben fejlődtem az ülések alkalmával, az űbereli az egész féléves munkát. Szóval, hogy mit vallok be magamnak, mit vállalok fel, és sokkal nyitottabb vagyok felé is. Gratulált, hogy kimondok dolgokat. Olyan jól esett. 

 A tanuláshoz is megint visszatért a lendület. Persze nem olyan szinten, mint amilyen szeptember 2. hetében volt, de érzem a tudásvágyat, no meg a kötelezettségtudat. 
 A jókedvemet fokozta egy valaki is, akiről nem szeretnék semmit mondani. Nem is tud róla, hogy fokozta. Szimplán azzal a kedvességgel, ahogy már ismeretlenként hozzám állt feltuningolta kicsit a magamról alkotott képet. Rendkívül hálás vagyok neki... bár ezt sem tudja. 

 Ritkán fordul elő, hogy egy ismeretlen emberrel el tudom rögtön engedni magam, akár 30%-ra is, de vele valamelyest sikerült. Nem tudom, hogy annak tudható e be, hogy kristályodnak számomra a dolgok magamról, és úgy mindenről, vagy szimplán az ő jelenléte megnyugtató. 
Love Actually ♡

 Tegnap megnéztem az Igazából szerelmet. 11-ben láttam elsőként, egy barátnőm mutatta. Épp 2 szék között vergődtem, de abban az állapotában voltak a dolgok, hogy azt kívántam inkább egy se lenne, minthogy akár az egyiknek is kirúgjam a lábát. Akkor jött ez a film, és éreztem, hogy minden rendben lesz. Azóta láttam körülbelül 20*, ha nem többször és még mindig elkápráztat. Még mindig melegséggel a szívemben tudok elaludni utána, és nem aggódom azért, hogy fognak e engem szeretni, vagy fogok e szeretni. Tudom, hogy igen. Nem tudom megunni a sztorit, habár fejből mondom a szöveget. Egyébként jobban szeretem a komplikáltabb, elgondolkodtatós filmeket, de ez. Nekem ez a film a mentsváram!
 Ha marad annyi energiám ma is végignézem, és ugyanúgy pityeregni fogok, mikor Adam szerelmet vall; és ugyanúgy meg fog nyugodni a lelkem, mikor David és Natalie összejönnek! ♥ Megunhatatlan!


2014. november 1., szombat

Vámpír

 Tegnap előtt elmentünk egy halloween-i buliba. Kari buli volt. Persze elterveztem, hogy nem iszom, de azért mégis csak lecsúszott ez az. Nem ittam túl sokat, de mivel ritkábban iszom, így elég hamar megárt. Egyébként nagyon jól éreztem magam, de nem öltöztem be, mert minden ismerősöm azt mondta, hogy nem fog... persze ott minden 2. ember ki volt maszkírozva.
  Budakalászon aludtam, reggel 9 körül jöttem haza. Ameddig vártam a buszra bementem a piacra és megvettem életem első Cserpes Tejivós joghurtját fekete szedres ízben. Nem volt egy nagy mi az őszintén.
 Terveztem, hogy alszom 1-2 órát még otthon és lemegyek edzeni, ebből 0 alvás és fél 4-ig tartó fetrengés lett. Akkor is azért kászálódtam ki, mert mentem körmöshöz.
 Azért az edzéscucc nálam volt, és letoltam életem legkeményebb edzését... no nem ám azért, mert olyan drasztikusakat emeltem a súlyokon... a padra fellépésnél még lejjebb is adtam 2-vel. Fáradt voltam, nyűgös. Éreztem az alkohol és a kialvatlanság hatását na. Általában leszarom ki mit gondol, és kedvemre torz fejeket vágok, nyökögök... de most még annyira se érdekelt mint máskor... konkrétan végigbőgtem az edzést. Persze előtte utcáról jöttem, úgyhogy volt rajtam smink, ami tartós, de nem eléggé. Kipróbáltam a lábnyújtó gépen szemből állva a lábhajlítást... BRUTÁL. Ülő lábhajlítón 40-45 kg-al csinálom.. így pedig 12-18-al!!! Utána az öltözőben konstatáltam, hogy nincs nálam nagy törülköző, így a mini edzőstürcsivel kellett törülköznöm. Se fehérje, se gyors CH... konkrétan csoda, hogy az edzős cipőm nem maradt otthon. Itthon lezuhanyoztam és készültem a következő bulira. (Úgy vártam ezt a hetet, mint más a nyári szünetet, mivel jövőhéten nincs egy ZH-m se!!!, utána megint 7 hétig folyamatosan... utána kezdődik a vizsgaidőszak).


Morrisons 2-ben voltunk. Nem ittam semmit, viszont annál többet táncoltam. Bazi sokan voltak, de élveztem. 

Mostantól egyébként úgy döntöttem nem számolgatok. Mérlegezek max, de azt is a beosztás miatt, meg félek, hogy félresaccolom. Nagyjából tudom, mennyit kell ennem egy nap, de megint kezdek belezakkanni sajnos. Már nem élvezem az egészséges létet, hanem nagyon korlátoz, hogy lazán vegyem az életem, és félre rakom picit a számolgatást. Talán januártól újrakezdem, de egy pici pihi nem árt.