♥

 2014 szilveszterekor rendkívül illuminált állapotban tettem egy fogadalmat, miszerint 2015 az én évem lesz… sok tekintetben. Aztán elkezdődött maga az év, egyből a szilveszter egy hatalmas kupac kakkantásként végződött, és nem, hogy jobbnak éreztem volna, mint a 2014-es év végét, hanem egyenesen rosszabb volt… Nem is észleltem kik és mik vesznek körül és nem is mertem arról álmodni, ami rám várt.

 Na de eltelt fél év és ezzel elérkezett a szülinapom is, amit, mint említettem méltóképp megünnepeltem a napján egy kis Analízis 1-el, aminek másnap ünnepélyesen búcsút mondhattam, ugyanis ELÉGSÉGES lett a vizsgám… de az a nap enélkül is nagyon hajazott a tökéletes nap címre, ugyanis G-vel voltam a vizsga után, vérplazmát adtunk (állandó romi programunk), és minimálisan voltam rosszul. Azután pedig szimplán vele lógtam és hihetetlen, na… nem tudom jellemezni ugyanis nem kenyerem a nyáladzás (csak a buksimban), így max hülye példákkal tudok dobálózni, ami a töredékét nem fejezi ki annak, ami bennem van, és nem hagyja lemerülni az aksimat.

 Szóval ő az első talán aki, komolyan kíváncsi RÁM… aki képes felháborodni, ha nem tudja megfejteni a bajom; akivel kölcsönösen olvassuk egymás kedvenc könyvét; aki szeretné megismerni a világomat; aki szeretné, ha én is megismerném az övét; aki tud motiválni; aki betudja lőni a határaimat; aki mellett tényleg nőiesnek érzem magam; és hosszú idő után az első, akit úgy érzek, hogy nem csak azért kell, mert éppen nem akarok egyedül lenni, hanem mert az ő boldogságába is akarok energiát feccölni …. Szóval ő G az én szememmel. ( Ja és az európai Hearthstone szerveren benne van a top 15%-ban!)

A photo posted by Vivi Boda (@bodavivi) on May 12, 2015 at 11:35pm PDT

 Miután feltöltöttem magam és remélhetőleg őt is, megünnepeltük a szülinapom a barátaimmal 12-én. Idén nem is izgultam azon, hogy senki nem jön el, mint eddig minden évben. Az eddigi legjobb szülinapom volt. Tökre boldoggá tett, hogy mindenki ott volt, aki igazán számított, és az meg végképp, hogy mindenki jól érezte magát úgy, hogy nem ismerték egymást az emberek. Ajh, annyira imádom mindet! ♥

Azóta sikeresen huzatot kapott a torkom, de holnapra kutya bajom nem lesz. Ma selejteztem és tök sok tök jó képet találtam egy füzetben. (és az igényesség teljes igénye nélkül lefotóztam párat).

A szalagavatóról

A gyönyörűséges első kutyusomról 

 

Egy közös kutyás futásról, amin egyikünk se futott

És végül bizonyíték arról mekkora menő is voltam már kiskoromban

És mindezek után, így 2015 majdnem felénél azt kell, hogy mondjam, hogy ha már más nem is történne 2015-ben, baromira az én évem lenne már most!

Szimplán rossz tantárgyra jelentkeztem

 A terem megint az enyém… nem vagyok királynője, se szörnyetege… Csak bevonulok és az enyém. Pont.

 Teljesen máshogy látom mint az elmúlt időben és sokkal szebb. Többek között felfedeztem, hogy a fal zöld… (már ahol fal van és nem méteres tükrök vagy ablakok terpeszkednek). Azt is, hogy a gépek pirosak. Eddig kutyaként mászkáltam ott… nem is királynőként. Szörnyetegnek még elmentem, olyan vérfarkasféleként, fekete-fehérben láttam mindent és mindig zúztam, nyögtem, izzadtam… most pedig lágyan belibbenek és Nőként létezem. Másnak a különbség annyiban nyilvánul meg, hogy nem vagyok bazi elutasító, ha hozzám szólnak, mosolyogva köszönök vissza… meg egyáltalán mosolygok. Nem izzadok, hanem pónisan csillámlok, és nem nyögök, hanem…. na, jó, nyögök, mint a kurvaisten, ha úgy van!

 A vizsgáimmal szarul állok. Az egyik bukta a másik ötös, de a buktát korrigálni fogom holnap kettesre, ha beledöglöm is… ebből kifolyólag a szülinapom az integrálás örömével és a komplex számok rejtekes zugainak felfedezésével telt… DE mivel is lehetne boldogabbá tenni magam a szülinapomon mint ennyi sikerélménnyel ami az analízis pompás bugyrainak megértésével jár? Hm.

 Volt egy kis ereszd el a hajam azért! Vettem magamnak egy cukormentes energiaitalt és még az esti túrómba is raktam egy fél banánt!

 A tortamozgalmat sikeresen elnyomtam a családban idén is, de azért egy kettes és egy egyes gyertya állt az asztalon egymás mellett nagymamámnál, amikor átmentem (ami véleményem szerint igen veszélyes volt, lévén, hogy ez egy faasztalon állt, mögötte egy rattan tálcával két oldalán pedig papírba csomagolt cserepes növényekkel – de azért rendkívül kedves gesztus volt). Bármilyen meglepő a torta hiánya volt a legkedvesebb ajándékom tőlük… tudod, hogy elfogadták, hogy nem eszek ilyet, én ez vagyok és ez nem vitatárgya.

 Az elmúlt héten minden varázslatosan fasza… mindent imádok, ahogy van, és nem aggódom feleslegesen. Úgy érzem a még meg nem álmodott céljaim is sikerülni fognak, ha nem spilázom túl és így annyira könnyednek tűnik az életem, hogy nem tudok betelni vele.

 Egyébként vannak kiscicák a házban, akiket első hallásra utáltam (most már leírni is fájt ezt), de nem lehet nem bírni a pofájukat egyszerűen… na, jó, értük talán aggódom picit ahányszor a 2. emeleti folyosó legszélén vadásznak valamire, ami általában ott sincs, és kis híján leesnek.

 Édesjóanyámmal mostanában meglehetősen sokat vitatkozom olyan jelentéktelen dolgokon, minthogy miért nem mosogattam el, ami egyébként egyáltalán nem jellemző, csak akkor, ha egy nap ébren vagyok, mondjuk, 18 órát abból rengeteget tanulok, és esetleg edzek, akkor pont leszarom a szájbakurt mosatlant… 1 napig… No. Ez az állapot azért leszippant egy adagot időnként a boldogságomból, de alapvetően minden jó.

 A másik pedig az, hogy szar olyan álmokat kergetni, amik sosem, mármint SOSEM valósulnak meg, mert nem tehetik… egyszerűen az életrendje és biológiai adottságai miatt NEM teheti… de azért küzdök. Úgy küzdök, mintha azt mondanám, jobb érettségit akarok, ezért tanulok… összefüggőnek hallatszik teljesen, közben, ha mélyebben belenéz az ember rájön, hogy emelt matekra jelentkezett, miközben a történelemkönyvet bújja… 

Csillogó szemek

 Imádom az életem, mikor épp utálom, akkor is. Mármint így volt ez 1 hónappal ezelőttig. Küzdöttem a B-vel, küzdöttem magammal, a tükörrel, az elmémmel, az engem körülvevő világgal és emellett megbecsültem a színes mamuszom, az eperteát, a leveleket a postaládánkban, a sorozatokat az interneten, a kedves pillantásokat, a szép mosolyokat, a nyálas, de annál igazabb közhelyeket, a szép ruhákat, a helyes fiúkat, a kedves lányokat, a tudás örömét, a BME-t, a mindennapi zabkásámat  és sorolhatnám mennyi dolgon nem tudtam csak úgy átsiklani, amin más igen… rohadt unalmas lenne egyébként beleolvasni akárkinek a naplómba, mert oldalakat tudok áradozni hasonló dolgokról.. tudtam. Körülbelül egy hónappal ezelőttig.

 Kezdetben nem tűnt fel a változás, aztán a hetekben gondolkodtam el, milyen szar, hogy nem értékelem úgy túl a dolgokat, mint azelőtt, nem érzem tökéletesnek a tökéletlen életem. Nem érzem semmilyennek, csak vagyok.

 A ragyogó logikám ebben az esetben elhagyott, nem kötötte össze semmilyen időponttal a történteket, úgyhogy kicsit búslakodtam és reméltem, majd helyrerázódik minden a buksimban, vagy talán a kis baromságok túlértékelése valami mini depresszió mellékhatása.

 Aztán vasárnap gyereknap alkalmából kaptam egy terembérletnyi pénzt és nem volt kérdés. Már csak a gondolata, hogy megint ott lehetek visszahozta az érzést, amit az elmúlt 1 hónapban hiányoltam. Már csak a gondolat, hogy ott leszek bazi nagy magabiztosságot adott… belekezdhetnék egy regénynyi magyarázatba az érzésről, de ezt tényleg csak az értheti, aki átéli… akinek van valami olyan külső plusz az életében, mint nekem sport (de annak, meg pont nincs mit ezen magyarázni)… akármi, ami csak a tied, csak magadért csinálod, ami lelket ápol; büszkévé, erőssé tesz. Csak magadat kell legyőznöd.

Szóval végülis hálás vagyok az 1 hónap kihagyásnak, mert jobban értékelem a termet. Hálás vagyok az Insanitynek, hogy szétbaszta a derekam, mert visszaterelt a helyes irányba.

 A terv most heti 2 láb, 1 kar, 1 has+kardió nap és heti 1 futás, mert kitisztítja az elmém. A popsit nagyon sorozni fogom és a mentális egészségemre kiemelt figyelmet fordítok. Emellett a nyújtásra is több hangsúlyt fektetek, mert amúgy is imádok nyújtani.

 Innen pedig nincs megállás. 

Az életem elkápráztatott már akkor, mikor fele ilyen tökéletes sem volt.

  Szóval nyári terveim közt szerepel a matek A1 vizsga, szülinapozás, Efott, a barátaim nyakára járás, a barátom buzerálása a szeretettemmel, a komfortzónám határainak kiterjesztése több kilométeres távra, hagyni az életnek, hogy beszippantson, és minden lehetőséget megragadni…

 Kurva nyálas vagyok.. látod ezt tette velem egy kis edzés: csillogó szemeket és nyáladzást.