Csillogó szemek

 Imádom az életem, mikor épp utálom, akkor is. Mármint így volt ez 1 hónappal ezelőttig. Küzdöttem a B-vel, küzdöttem magammal, a tükörrel, az elmémmel, az engem körülvevő világgal és emellett megbecsültem a színes mamuszom, az eperteát, a leveleket a postaládánkban, a sorozatokat az interneten, a kedves pillantásokat, a szép mosolyokat, a nyálas, de annál igazabb közhelyeket, a szép ruhákat, a helyes fiúkat, a kedves lányokat, a tudás örömét, a BME-t, a mindennapi zabkásámat  és sorolhatnám mennyi dolgon nem tudtam csak úgy átsiklani, amin más igen… rohadt unalmas lenne egyébként beleolvasni akárkinek a naplómba, mert oldalakat tudok áradozni hasonló dolgokról.. tudtam. Körülbelül egy hónappal ezelőttig.

 Kezdetben nem tűnt fel a változás, aztán a hetekben gondolkodtam el, milyen szar, hogy nem értékelem úgy túl a dolgokat, mint azelőtt, nem érzem tökéletesnek a tökéletlen életem. Nem érzem semmilyennek, csak vagyok.

 A ragyogó logikám ebben az esetben elhagyott, nem kötötte össze semmilyen időponttal a történteket, úgyhogy kicsit búslakodtam és reméltem, majd helyrerázódik minden a buksimban, vagy talán a kis baromságok túlértékelése valami mini depresszió mellékhatása.

 Aztán vasárnap gyereknap alkalmából kaptam egy terembérletnyi pénzt és nem volt kérdés. Már csak a gondolata, hogy megint ott lehetek visszahozta az érzést, amit az elmúlt 1 hónapban hiányoltam. Már csak a gondolat, hogy ott leszek bazi nagy magabiztosságot adott… belekezdhetnék egy regénynyi magyarázatba az érzésről, de ezt tényleg csak az értheti, aki átéli… akinek van valami olyan külső plusz az életében, mint nekem sport (de annak, meg pont nincs mit ezen magyarázni)… akármi, ami csak a tied, csak magadért csinálod, ami lelket ápol; büszkévé, erőssé tesz. Csak magadat kell legyőznöd.

Szóval végülis hálás vagyok az 1 hónap kihagyásnak, mert jobban értékelem a termet. Hálás vagyok az Insanitynek, hogy szétbaszta a derekam, mert visszaterelt a helyes irányba.

 A terv most heti 2 láb, 1 kar, 1 has+kardió nap és heti 1 futás, mert kitisztítja az elmém. A popsit nagyon sorozni fogom és a mentális egészségemre kiemelt figyelmet fordítok. Emellett a nyújtásra is több hangsúlyt fektetek, mert amúgy is imádok nyújtani.

 Innen pedig nincs megállás. 

Az életem elkápráztatott már akkor, mikor fele ilyen tökéletes sem volt.

  Szóval nyári terveim közt szerepel a matek A1 vizsga, szülinapozás, Efott, a barátaim nyakára járás, a barátom buzerálása a szeretettemmel, a komfortzónám határainak kiterjesztése több kilométeres távra, hagyni az életnek, hogy beszippantson, és minden lehetőséget megragadni…

 Kurva nyálas vagyok.. látod ezt tette velem egy kis edzés: csillogó szemeket és nyáladzást.