Túl hangosak voltak a gondolataim, úgy éreztem minden lépésemnek súlya kell, hogy legyen. Valamiért nagy volt az a nyomás az életemben. Én akartam lenni a szupernő, ahogy magamba tápláltam még régebben. Ideig óráig ment is... én voltam a jó tanuló, jó sportoló, akinek ezek mellett van barátja is és még a barátaira is szakít időt... a fejemben persze. Aztán tarthatatlanná vált, és csak azért harcoltam, hogy visszakapjam. Minden területen túlfeszítettem a húrt... aztán újra és újra kiégtem. Kezdetben egy-egy területen. Aztán az összesen.