Áldott és békés Vizsgaidőszakot kívánok!

 Na jóó, megkaptam már a kérdést, hogy miért nem írok, mikor írok stb. Igazából egyrészt ez tök motiváló lehetne, másrészt meg egy súly az emberen, mert persze bennem van a megfelelési faktor, de a kis átlagos életemet nem is tartom túl izgalmasnak ahhoz, hogy itt megosszam. Ameddig számolgattam, új volt az edzés, meg a tök fejemben minden ekörül forgott, még tudtam mit írni, mert ismertem a köröket, akik olvassák. De már ez nincs így, ráadásul nem is tudom annyira visszaadni amit érzek. 

 Szóval én nem vagyok 0-24-ben szomorú, csak sokszor akkor találom be a blogot. Mostanában meg még annyira sem jellemző, ezért nem is nagyon találom be. De igyekszik az ember.

 No de megfelelési faktor... mit írjak, ha semmi kiemelkedő nem történik velem?! Hát igazából eddig sem történt, szóval folytatom.

 Szóval továbbra is a suli tölti ki életem nagy részét. Habár a szorgalmi időszak véget ért, jön a vizsgaidőszak. Hétfőn lesz 2 vizsgám, de nagyon gondolkozom rajta, hogy leadom az egyiket. Szóval 22-étől karácsonyozhatok. Ajándékokkal elég szarul állok őszintén. Nem szoktam mondjuk a fél világot megajándékozni.. . de most Marketing! Ahogy olvashatod, most is épp gőzerővel tanulok. 

 Azonkívül lesz még egy Matek A1 vizsgám, mert IGEN!, meg lett a 2. zh is. Minimummal, de meglett, amit, rohadt nagy teljesítménynek érzek, úgy, hogy még azóta se tudok integrálni, hanem 23-án verik a fejembe, csak, hogy még jobban meg legyen alapozva a karácsonyi hangulat... és a már említett Közgáz.

 Az edzést 2 hétig hanyagoltam, mert a karácsonyi gólyaparty olyan jó sikerült, hogy másnap fulladozva, kaparó torokkal keltem, és 2 hétig beteg voltam. A bulin persze nem ittunk semmit, nem vettünk részt a szétivásokon és egyéb ivósjátékokon.. és fogalmam sincs milyen pillanatok alatt lehúzni egy pohár, kannásból készült forralt bort. Egyetemista lét♥

 A kaja pedig... hát volt csoki, meg mézeskali, de alapjáraton teljesen jól kajálok és nem számolok. 2 év mindennapi túrózaba után kijelenthetem, hogy öklendezni tudok az édesített túrótól, pedig végig a kedvenc kajám volt... esküszöm a csokit is überelte. A kókuszlisztet is kiiktattam, mert azt is megutáltam. Szóval banánpali, csirkemell, zöldségek, gyümölcs, light trapista, sonka, még több zöldség, zabkása és fehérjepor az állandó menü. Cselesen nem a legfinomabb fehérjeport vettem, mert nehéz megállni, hanem Almás-fahéjasat... de őszintén ez is baromi finom, de elég egy shake-nyi dózis. 

 A szilvesztert fogalmam sincs hol töltöm, csak annyit tudok, hogy Irinával! Szorítunk, hogy felvetődik valahol a házibuli ötlete, de igazából már tökre ráhangolódtunk a ZeroLimit-es bulira, ami már tavaly is felvetődött.. szóval szar, biztos nem lesz! 

A fény, meg az alagút

 Egyre jobban kezdem összeszedni magam. Most minden olyan szépen összeáll és kezd egyenesbe jönni. Az elveszett tantárgyakat (vagyis amire azt hittem) sikerül teljesíteni, csak szokás szerint alábecsültem magam. 

 Sikerül tartani a nem számolgatást, és még szerintem kevesebbet is eszem, mint számolgatással mikor tartottam, de nem vagyok éhes. Rászoktam a kókuszlisztre, ami nem olcsó mulatság, de laktató. Nem eszem rizst sem. Azt a gyümit és zöldség mennyiséget osztom be, amit a nagyimtól kapok. Most vásároltam mellé banánt, de csak mert most a banánpali a favorit reggelim. Egyik nap csináltam sütőtökpürét. 

 Átléptem a 10 kg-os vízválasztót kézisúlyzók terén. Tegnap 12,5 kg-al egykezes eveztem, ma pedig 2*12,5-el sétáló-kitöréseztem. 

 A pszichológus azt mondta, hogy amennyit az utóbbi 2-3 hétben fejlődtem az ülések alkalmával, az űbereli az egész féléves munkát. Szóval, hogy mit vallok be magamnak, mit vállalok fel, és sokkal nyitottabb vagyok felé is. Gratulált, hogy kimondok dolgokat. Olyan jól esett. 

 A tanuláshoz is megint visszatért a lendület. Persze nem olyan szinten, mint amilyen szeptember 2. hetében volt, de érzem a tudásvágyat, no meg a kötelezettségtudat. 

 A jókedvemet fokozta egy valaki is, akiről nem szeretnék semmit mondani. Nem is tud róla, hogy fokozta. Szimplán azzal a kedvességgel, ahogy már ismeretlenként hozzám állt feltuningolta kicsit a magamról alkotott képet. Rendkívül hálás vagyok neki... bár ezt sem tudja. 

 Ritkán fordul elő, hogy egy ismeretlen emberrel el tudom rögtön engedni magam, akár 30%-ra is, de vele valamelyest sikerült. Nem tudom, hogy annak tudható e be, hogy kristályodnak számomra a dolgok magamról, és úgy mindenről, vagy szimplán az ő jelenléte megnyugtató. 

 Tegnap megnéztem az Igazából szerelmet. 11-ben láttam elsőként, egy barátnőm mutatta. Épp 2 szék között vergődtem, de abban az állapotában voltak a dolgok, hogy azt kívántam inkább egy se lenne, minthogy akár az egyiknek is kirúgjam a lábát. Akkor jött ez a film, és éreztem, hogy minden rendben lesz. Azóta láttam körülbelül 20*, ha nem többször és még mindig elkápráztat. Még mindig melegséggel a szívemben tudok elaludni utána, és nem aggódom azért, hogy fognak e engem szeretni, vagy fogok e szeretni. Tudom, hogy igen. Nem tudom megunni a sztorit, habár fejből mondom a szöveget. Egyébként jobban szeretem a komplikáltabb, elgondolkodtatós filmeket, de ez. Nekem ez a film a mentsváram!

 Ha marad annyi energiám ma is végignézem, és ugyanúgy pityeregni fogok, mikor Adam szerelmet vall; és ugyanúgy meg fog nyugodni a lelkem, mikor David és Natalie összejönnek! ♥ Megunhatatlan!

Vámpír

 Tegnap előtt elmentünk egy halloween-i buliba. Kari buli volt. Persze elterveztem, hogy nem iszom, de azért mégis csak lecsúszott ez az. Nem ittam túl sokat, de mivel ritkábban iszom, így elég hamar megárt. Egyébként nagyon jól éreztem magam, de nem öltöztem be, mert minden ismerősöm azt mondta, hogy nem fog... persze ott minden 2. ember ki volt maszkírozva.

  Budakalászon aludtam, reggel 9 körül jöttem haza. Ameddig vártam a buszra bementem a piacra és megvettem életem első Cserpes Tejivós joghurtját fekete szedres ízben. Nem volt egy nagy mi az őszintén.

 Terveztem, hogy alszom 1-2 órát még otthon és lemegyek edzeni, ebből 0 alvás és fél 4-ig tartó fetrengés lett. Akkor is azért kászálódtam ki, mert mentem körmöshöz.
 Azért az edzéscucc nálam volt, és letoltam életem legkeményebb edzését... no nem ám azért, mert olyan drasztikusakat emeltem a súlyokon... a padra fellépésnél még lejjebb is adtam 2-vel. Fáradt voltam, nyűgös. Éreztem az alkohol és a kialvatlanság hatását na. Általában leszarom ki mit gondol, és kedvemre torz fejeket vágok, nyökögök... de most még annyira se érdekelt mint máskor... konkrétan végigbőgtem az edzést. Persze előtte utcáról jöttem, úgyhogy volt rajtam smink, ami tartós, de nem eléggé. Kipróbáltam a lábnyújtó gépen szemből állva a lábhajlítást... BRUTÁL. Ülő lábhajlítón 40-45 kg-al csinálom.. így pedig 12-18-al!!! Utána az öltözőben konstatáltam, hogy nincs nálam nagy törülköző, így a mini edzőstürcsivel kellett törülköznöm. Se fehérje, se gyors CH... konkrétan csoda, hogy az edzős cipőm nem maradt otthon. Itthon lezuhanyoztam és készültem a következő bulira. (Úgy vártam ezt a hetet, mint más a nyári szünetet, mivel jövőhéten nincs egy ZH-m se!!!, utána megint 7 hétig folyamatosan... utána kezdődik a vizsgaidőszak).

Morrisons 2-ben voltunk. Nem ittam semmit, viszont annál többet táncoltam. Bazi sokan voltak, de élveztem. 

Mostantól egyébként úgy döntöttem nem számolgatok. Mérlegezek max, de azt is a beosztás miatt, meg félek, hogy félresaccolom. Nagyjából tudom, mennyit kell ennem egy nap, de megint kezdek belezakkanni sajnos. Már nem élvezem az egészséges létet, hanem nagyon korlátoz, hogy lazán vegyem az életem, és félre rakom picit a számolgatást. Talán januártól újrakezdem, de egy pici pihi nem árt. 

Kiakartak utálni

 Tegnap annyira büszke voltam magamra. Lassan megjön, de az érzés már itt van. Full bevizesedés, idegbaj, érzékenység, szeretetéhség lvl 90. Éhes vagyok mindig. Tegnap estefelé megközelítettem a hűtőt, valami eleség után kutatva soron kívül, bekaptam először egy szem szőlőt, utána pedig egy ringló után nyúltam. Már konkrétan a számhoz ért, mikor inkább megmostam, visszapakoltam a hűtőbe és egy vaníliás teára esett a választásom. 

 Ma reggel ráadásul centiztem is, és mindenhonnan fogytam (mellből is...), szóval jó (és hosszú) úton haladok. :)

 Képet jövőhéten szolgáltatok, mert egyrészt csináltam, de bugyiban, és nincs kedvem még egyet lőni, másrészt pedig tényleg full vizes vagyok. Szóval nem is nagyon látszik semmi a képen szerintem.

 Egyébként a pénteki edzés nem volt a legjobb.. valahogy úgy éreztem mindenki utál a teremben... meg, úgy mindenhol. (erre van valami olyan okosság, hogy az ember addig nem lesz boldog, ameddig nem szokik le a pozitív visszacsatolás nevezetű drogról, ameddig nem lesz arra szüksége, hogy anélkül elég jónak lássa magát, hogy a környezetétől megkapja az erre vonatkozó visszajelzést). Megérkeztem a terembe, a recepciós csaj az öltöző legszarabb sarkának a legalsó szekrényének a kulcsát adta oda (Biztos utál, és azért!). Utána odajött egy nő miközben az állítható padon tárogattam, ismétlen KÖZBEN!, miközben levegőt alig kapok, számolok, hogy meddig használom még? Kedves voltam és nem küldtem el a halálba, hanem kinyögtem két szusszanás között, hogy még 2 sorozat. Ott állt a seggemben a sorozat végéig és bámult. Mikor végeztem a sorozattal konstatáltam, hogy a következő feladathoz is erre a padra lesz szükségem. Szóltam neki, ő pedig a világ legundorítóbb hangsúlyával közölte, hogy Há' ő ezé' kérdezte!. Lehet, ha nem a sorozat közepén jön oda, mikor azon kívül, hogy "I"m a mothafuckin beast" csak a számolás jár a fejemben, akkor tudok válaszolni. Ezek után fellépegettem, és belátom, hogy fasz ötlet volt a bőrborításos padra fellépegetni, de nekem ez volt előírva NA! :D Szóval odajött a tulaj, hogy ezt léci ne. Úgy éreztem a világ összeesküdött ellenem és kiakarnak utálni... kis túlzással. 

 Azért ezt hamar kivertem a buksimból, és ma is hatalmas lendülettel tértem be a terembe. Intervallfutottam egy jót, majd életemben először beszálltam vagy mit csináltam egy feladatba egy sráccal. Eddig próbáltam kerülni, mert gondoltam többet kell majd várnom, mint az előírt pihiidő, de a srác is ügyes, gyors volt, meg szerintem én is. Aztán épp egykezes eveztem a péntekről említett padon, mikor odajött a tulaj MEGINT. Nem tudtam, hogy most félek, vagy mérges vagyok. De kiderült, hogy csak odajött szólni, hogy van egy új gép péntek óta amin van állítható fellépegető. Milyen király már??! Az "ezé' kérdezte" hölgy kedvére méregetett. Vicces, hogy úgy közlekedik a teremben, mintha ő szarta volna a világot. Egészségére. Nekem a mai edzés, a méregetése ellenére újabb sikerélmény volt. Minden edzésen törekszem a komfortzónám határainak átlépésére, és ma sikeresnek éreztem (ezeket akaratomon kívüli nyögésekkel kísérem). 

 A hosszúhétvége fantasztikusan telt. Tanulással legfőképpen. Egyik nap itt aludt barátnőm. Másik nap anyuval este megnéztük a Tökéletes trükköt. Ha még nem láttad nézd meg! Életem egyik legjobb filmje. Ma pedig megyünk D-vel színházba. Megnézzük a Kellékest.

Könnyezős nap

Szió!

 Tegnap terveztem, hogy írok, de annyira kimerült voltam, hogy hihetetlen. Azt is terveztem, hogy le megyek edzeni, de nem ment. Hétfőn és szerdán is zh-ztam és sokáig fent voltam, nagyon kimerített. Alig bírtam hazajönni a suliból, bevetődtem az ágyba kb délután 1-kor és fél 6-ig aludtam.

 Nagyon sokat javultam az elmúlt időben egyébként B szempontból. Nem mondom, hogy nincs, de nem olyan szintű. És bár után mindig keményen büntetem magam fejben, de másrészről látom a fényt az alagút végén. :)

 Az egyik napom mellesleg igencsak érzékenyre sikerült. Nem tudom mi ütött belém. Csak kattogott az agyam, azon, hogy mi hiányzik az életemből, ezért rendkívül szomorú voltam. Alapjáraton egyébként életvidám vagyok, és minden elszórakoztat. Majdnem ki sem keltem az ágyból, majdnem suliba se mentem. Aztán csak kikecmeregtem 10 körül és edzettem egy annyira baromi jót, hogy rendesen megkönnyeztem az utolsó sorozatokat. Utána bementem a suliba és annyira feldobott, hogy hazafelé már azon könnyeztem, hogy milyen szerencsém van, hogy mindennap olyan útvonalon megyek haza a suliból, hogy át kelljen mennem a Petőfi hídon sötétedés után, mikor minden gyönyörűen ki van világítva.

 A napokban egyébként az alap 6 tojásfehérjés, 3 tojássárgájás, 120 g zabos tésztára építkezve csináltam almás fahéjas sütit, és talán az még jobb volt, mint a kókuszos.

 Ma is voltam edzeni és újabb előnye, hogy a terem 90%-a fiú, hogy egy fél mozdulatába telik az embernek, és ki kapják a kezedből a padot, oda húzzák ahova szeretné, és igazából kedvedre átrendezik a termet. :D

 A napokban pedig megleptem magam egy MP3-al, amire eddig egyáltalán nem tartottam igényt, de edzés közben nem tudom hova rakni a telefont, mert nincs zsebem és amúgy is lehúzná, úgyhogy egy 16 g-os, csíptethetős MP3 megfelelőbb.

Edzeni pedig kétségtelenül Rob Bailey and The Hustle Standard-ra a legjobb.

Ma pedig voltam apumnál is és ellátott teával, ha már szeretem.

Átmentem nagymamámhoz (aki itt lakik a szomszédban), és ezzel tértem haza:

Szóval köszi Mama. Imádlak.

Egyébként zöldséges a nagyim, úgyhogy nekem még ez is megadatott. Mit sír a szám? Mostmár össze kell szednem magam!

Újra

Hello régiek, szia kedves új!

 Emlékszik valaki, hogy kezdtem a blogom? A boldogságtervvel traktáltam az olvasó fejét... aztán ez volt 8... értsd NYOLC hónapja. Na mi történt azóta? Túl vagyok életem legrémesebb, önpusztítóbb kapcsolatán és ugyanúgy utálom magam... Tapstaps. 

 Ritkán írok ide, akkor is tényeket közlök, vagy az az 1-2 nap mikor éppen szárnyalok a boldogságtól feltölt annyira, hogy még akad energiám ide is írni, és akkor pont megfeledkezem mindenről ami bánt és mindenről ami zavar... amit utálok. Leírom ide, aztán hajlamos vagyok akár aznap este visszazuhanni a gödörbe. 

Szóval most újra kezdem... lehet, hogy hatvanadszorra, de egyszer biztosan sikerülni fog. És ez lesz az az alkalom.

Szóval mi sarkallt a nagy újrakezdésre? Mióta szakítottam a barátommal és elkezdődött az egyetem, felfelé ívelt a kedvem és ha néha vissza is vetődtem, nem a gödör legaljára, és másnap megint tudtam folytatni a felfelé mászást. Azonban két napja, megint kezdtem a gödör legaljára visszapenderedni csupán pár nap leforgása alatt... Kifordultam önmagamból. Kezdődött a keddel. Folytatódott a szerdával, mikor csak egy db pufirizzsel ettem többet, de a kedvem a béka segge alá került. És akkor folytatódott tovább a csütörtökkel, mikor egy sikertelen vérplazmaadás következtében, olyan éhség tört rám, hogy helyben benyomtam a csirkés háromszögszendvicsem... ami persze nem a világ.  Ma reggel felkeltem... de csak annyira, hogy tovább bámuljam az ágyból, a takaró alól a pizsamámban a Férfi fán terem című sorozatot, amiből csak ma lenyomtam 7 részt!!!! (egy rész 40-43perc). Szá-na-lom.

Szóval fel kellett kelnem, hogy legalább normális ruhába töltsem a nap hátralevő részét. 

A blog neve új, úgyhogy a kéretlen ismerősök nem találnak rám. :D

Amikor belefáradsz

Tudod mi a legnehezebb az életben? Hogy sosem pihenhetsz... Mikor készülsz rengeteget egy vizsgára mondjuk. Fáradt vagy, kettőig nem látsz, de nyomatod nyomatod nyomatod... már csak holnapig, utána pihensz. Megírtad a vizsgát és leeresztesz. Hazamész, csak bebújsz az ágyba, filmezel, olvasol, mindenhez, amihez kedved van... mert megérdemled.

Naaa, ez a vizsgák világa... vagyis nem a BME-n, mert MINDEN HÉTEN van 1,2 vagy 3 zh-nk, szóval egyik drukkból ugrom a másikba. De ez nem gond.

Az élet viszont nem ilyen. Kapsz egy akadályt leküzdöd és utána tartanod kell azt a szintet... mert ha nem tartod, a pénzed elfogy, az emberek könnyen elfordulnak, a formád könnyen elvesztetted... rettentő könnyen tönkre mehet minden.

Ez történt 2013-ban is velem. Tanultam, edzettem, diétáztam, barátkoztam. Belefáradtam. Egyik pillanatban mindent tökéletesnek éreztem. még a bőrömben is szerettem lenni. Aztán se tanulás, se edzés, se barátkozás... semmi. 

Most kezdek visszatérni... most minden annyira frankó körülöttem. Imádom.

Kérdések

Annyira szeretem az ilyeneket. :D

1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?

    Egy normális jövőképet alkotni. Beosztani a pénzem. 

2. Mi az, amire a legtöbbet gondolsz mostanában?

    Minél több motiváló gondolatot próbálok a fejembe tuszkolni. Ha elbizonytalanodom a képességeimben (ami tanulás közben elő szokott fordulni), akkor nyomatom  az eddig elért eredményeimet, hogy meggyőzzem magam.

3. Itt és most, ebben a pillanatban, mi az, amire a legeslegjobban vágysz?

  

4. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?

    Boldogság, egészség, szerelem, pénz, hírnév

5. Ha egyetlen szóval kellene leírnod az elmúlt hónapodat, mi lenne az a szó?

    Fejlődés.

6. Mi jelenti az első számú motivációt az életedben jelenleg?

    A terveim.

7. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?

    Egy roppant önkritikus, maximalista hangulatember.

8. Miről szeretnél ismert lenni?

    Nem feltétlen szeretnék ismert lenni... de ha valaha ismert leszek, akkor egy általam írott könyvről. 

9. Ha otthonodtól 10ezer kilométerre kellene költöznöd, mi lenne az az egy dolog, ami a legjobban hiányzik neked?

    A szerettem és a magyar nyelv.

10. Mit gondolsz, egy év múlva miben fog különbözni az életed a mostani mindennapjaidtól?

     Meg lesz a közgááááz. Na, viccen kívül. Közelebb fogok állni az álom alakomhoz. És remélhetőleg fülig szerelmes leszek.

11. Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?

     A barátaim, anyukám és a férfias pasik mellett.

12. Mi az a három tulajdonság, ami a legfontosabb számodra a barátságban?

     Őszinteség, féltekenységmentesség (vagy mi.. :D), támogatás

13. Mi az, amit nem tettél meg, mert féltétél a következményektől?

     Nem emelteztem semmiből, és számtalanszor nem mentem oda emberekhez, akik tetszettek. :D

14. Mi az, amire már kisgyerek korod óta vágysz?

     Kertesház.

15. Mi az, ami miatt még nem érted el azt, amire vágysz?

     B (akaratgyengeség), félelem, lustaság (, esetleg pénzhiány)

16. Mit teszel akkor, amikor semmi sincs, ami fel tudna vidítani?

     Alszom. Sírok a takaróm alatt... de ilyen nem sűrűn fordul elő. Mostanában pl elég ránéznem az új mamuszomra, innom egy finom teát és jó a napom.

17. Mikor tűnt fel először, hogy az élet nagyon rövid?

    Amikor elballagtam 8-ból.

18. Mi az, amire több időt szeretnél szánni?

    A családom. A barátaim.

19. Mi az a dolog, amit mindenki csinál körülötted, és te mégsem szeretnéd megtenni?

   Tabletezni.

20. Mi az a probléma az életedben, amit újra és újra elnyomsz magadban?

21. Mit gondolnak rólad mások, ami egyáltalán nem igaz?

    Azt, hogy "a póni picsáknak való" típusú lány vagyok. 

22. Mi az, amit senki sem vehet el tőled?

    Nincs ilyen.

23. Mi az, ami nélkül nem bírnál ki egy napot sem (legalábbis nehezen)!

    Levegő nélkül mondjuk nehezen :D... de amúgy nincs ilyen.

24. Ha visszatekintesz a múltadra, mi az, ami a leginkább hiányzik?

    Stresszmentesebb élet... de amúgy minden sokkal jobb, mint mondjuk fél éve.

25. Gondolj a múlt évedre: mi az az élmény, ami a legtöbb örömmel tölt el vagy a legjobban megnevettet?

    Sikeres edzések. Kitűnő érettségi. 

26. Mi a legfontosabb dolog, amiben szeretnél változni/fejlődni az elkövetkezendő egy évben?

    Nyitottabb szeretnék lenni. Eredményes diéta és edzés.

27. Ha nem most, akkor mikor?

    Most is ezekre törekszem... tanultam már a túl későn lépés kárából.

28. Mit tettél eddig, amire NAGYON büszke vagy?

    Visszajuttattam egy kutyát a gazdájához.:D

29. Mi az, amit nemrég tanultál önmagadról?

    Fejben mindig ott kell lennem és nem szabad félnem hallatni a hangom.

30. Mire szeretnél emlékezni egész életedben?

    A boldog pillanatokra... barom kérdés.

31. Mi az, aminek a modern társadalomnak nincs is szüksége?

    Tablet... olyan hülyeség. 

    Amúgy nem hiszem, hogy sok szüksége van az embereknek elérhetetlen bálványok állítására, amit a média megállás nélkül sugároz. 

32. Mi az az egy dolog, amiben teljesen biztos vagy?

    Semmiben.

33. Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttatsz, mi lenne az?

    Mindenki foglalkozzon elsősorban önmagával.

34. Mi az, amire azt mondtad, hogy SOHA, és a végén mégis megtetted?

    Fehérje por használata. Cigi kipróbálása. 

35. Mi az, amiről egészen más véleményen voltál öt évvel ezelőtt?

    Magamról. Úgy az emberek természetéről általában. 

36. Mi az, ami nem tartott örökké, de mégis megérte?

    Az első és a második szerelem. A többi pozitív dologról az életemben nem is feltételeztem, hogy örökké fog tartani.

37. Ha visszamehetnél az időben, és elmondhatnál valamit az egykori önmagadnak, mi lenne az?

    Figyelj oda matek fakton! Tanulj keményebben! Kezdj el edzőterembe járni! Kezdj el egészségesen enni! Ne engedd el!

38. Ha tudnád, hogy 60 másodperc múlva meghalsz, mik lennének az utolsó szavaid?

    

39. Ha vége az életednek, vajon több dolog lesz, amit megtettél, vagy több, amit csak szerettél volna?

    Több lesz amit megtettem!

40. Melyek azok a kérdések, amelyeket gyakran felteszel magadnak?

    Elég jó vagyok e hozzá?

Diétás kókuszsüti, pszichológus, edzőterem, tanulás

 Na az utolsó bejelentkezésem óta egyszer sem voltam a munkahelyemen. Túl vagyok 2 zh-n. Elkezdtem edzőterembe járni. Rámertem állni a mérlegre. Sikerült végre egyszer igazán odabaszósan kiöntenem a lelkem a pszichológusnak.

Igaz, hogy megígértem a Vistában, hogy bemegyek, mikor tudok... de egyszerűen nem volt időm soha bemenni. Rengeteget kell tanulnom az egyetemen... tényleg. 2 hete volt az első zh, és onnantól kezdve minden héten lesz 1,2 vagy 3 zh... mikor ezt elmondom valakinek, kárörvendően rám vigyorog, de hát ezt akartad nem... IGEN, EZT AKARTAM BASZOD! és azon kívül, hogy néha az agyam már gyök 2-vel létezik, és esténként örülök, hogy az alapfunkciókat sikerrel ellátja, minthogy "hé hülye!, igyál egy pohár vizet, mert szomjan halsz!" élvezem. Elvetemült vagyok, de szeretek tanulni, még ha már most érzem, hogy miből fognak meghúzni. Majd felveszem még egyszer. Szóval életem egy (elég nagy) része a tanulás... folyton.

 Az első zh-m 27/30, a második 24/35. Hát többet is tanultam az elsőre, de a második is tűrhető.

 Voltam teremben is. Múlthét hétfőn először. Hatalmas lelki erő kellett. Szemellenzővel lementem egy terembe és minden túlgondoláson átlépve, magamra erőszakolva vettem egy havi bérletet. Nagyon nagyon jó volt. Igazából nagy százalékban fiúk vannak, amire először azt hittem hátrány, de most már pozitív dolognak tekintem. Nagyon segítőkészek. Kedvesek. Nem érzem azt a méregetést, amit nők között éreztem, mikor női teremben jártam. Éééés nem kell várnom a 5-6-7-8 kilós súlyzókra, mert eleve csak 1-2-en használják. Bár 1 dolog hiányzik, az pedig a fekvő lábhajlító, de pont ma láttam egy pasit, aki a lábnyújtóra szemből térdelve fél lábbal lábhajlítózott, úgyhogy jövőhéten kipróbálom, mert most duplán csináltam az ülőlábhajlítást. 

Na lényeg a lényeg, hogy szeretek járni, tetszik, és kikapcsol. Kellőképpen lefáraszt, de nem úgy, hogy közben megutálom az életem is (mint az Insanity 2. felétől, vagy néhány Péntek Enikő videótól).

Közben ráálltam a mérlegre is, ami már önmagában sikerélmény, mert nem mertem ráállni több, mint egy éve!!! Szóval anyut megkértem, hogy vegyen egyet és megtörtént.

És tegnap... elmentem pszichológushoz, de nagyon bal lábbal keltem. Akármit kérdezett, egy szónál többet nem tudtam kinyögni. Aztán megkérdezte, hogy el szeretnék e menni, nem tudtam erre se válaszolni. Aztán csak úgy kitört belőlem minden. Hogy utálom magam, hogy mi van apuval... és minden mással, amit nem szeretnék részletezni, Bőgtem, dühös voltam, rondán beszéltem.. ami jött. Sose éreztem ennyire rosszul magam ott, ennyire szorongva, hogy minden bajom egyszerre árasztott el. Kibőgtem magamból, és utána jobb lett. Azt mondta a pszichológus, hogy ez egy hatalmas lépés volt, mert eddig mindig visszafogottan csak annyit mondtam amennyit kérdezett.

Istenem miért büntetsz azzal, hogy az alsós szerelmemmel a 2 nappal ezelőtt 4 pohár fröccstől bevizesedett állapotban, úgy, hogy taknyom-nyálam egybefolyik a betegségtől, a fáradtságtól és az előző este folytatott lélekfelszabadító eszmecseréből fakadó krokodilkönnyek utóhatásaként bedagadt szemekkel, és egy TBC-st idéző köhögőroham kíséretében kell összefutnom? Mondd, MIÉRT?

 Miért nem lehetett, mondjuk az előző pár nap akármelyikében, mikor kicsattantam az egészségtől és imádtam a bőrömben lenni? Vagy miért nem lehetett holnap, amikor megint okés leszek? Murphy!

Adiós Vista

 A munkahelyemről pár perce léptem ki... vagyis még 1-2 hétig bejárok, ahogy tudok. Ameddig találnak mást. Utána pedig ennyi. Hatalmas teher került le a vállamról. Sok volt. Szóval... hogy nézett ki egy hetem, munkával.

 Hétfő: 6:30 kelés, 7:00-8:00 edzés, 8:00-9:15 készülés, 10:15-17:45 egyetem, 18:30-19:30 matek tanár, utána haza és alvás.

Kedd: 6:15 kelés, 7:15-ig készülés, 8:15-15:45 egyetem, otthon edzés.

Szerda: 7:00 kelés, 8:00-ig készülés, 8:20-9:15 pszichológus, 10:15-15:45 (a következő héttől 20:00-ig lesz)  egyetem.

Csütörtök: 6:30 kelés, 7:00-8:00 edzés, 8:00-9:00 készülés, 9:30-13:30 munka, 14:15-17:45 egyetem.

Péntek: 6:30 kelés, 7:00-8:00 edzés, 8:00-9:00 készülés, 9:30-18:00 munka

Szombat: 7:00 kelés, 7:30-8:30 edzés, 8:30-9:30 készülés, 10:00-14:30 munka

A lyukakat az utazási idők töltik ki.

Így leírva igazából nem tűnik drasztikusnak, de 20 évesen nem ezt érzem dolgomnak. Szocializálódásra van szükségem, hogy elmehessek a többiekkel iszogatni, bulizni csütörtök, péntek este, úgy, hogy másnap ne kelljen kelnem korán. Irigykedtem a többiekre. Ezenkívül gondolkodom a szakkolin is. És hiába nincs sok dolgom, itt egyszerűen nem tudok tanulni, csak otthon. Telefonálnak, megy a rádió, valamelyik ügyfél hangos. Belezáródom a Marshall-kereszt rajzolgatásba elemezgetésbe, és valaki bejön és kizökkent. Ráadásul én úgy tanulok, hogy hangosan felmondom... előadást tartok magamnak. Csak sokadszor annyi időbe telik megtanulni azt az anyagot, amit hangos magyarázással otthon rövid idő alatt sikerül.

Az edzéstervet lassan tényleg megkapom. A sulis edzőteremről azt hallottam, hogy jó, csak sokan vannak, ezért lehet, hogy megcélzom valamelyik kerületi edzőtermet. Gyerekek, RETTEGEK! Kikönyörgöm valakitől, hogy először kísérjen le. :D

Az egyetemet imádom, a szakot imádom, a társaságot imádom. ♥

Tudok aludni!

 A mozi éjszaka nagyon tetszett. Valahogy jobban, mint az előző. Megnéztük a Holnap határát 3D-ben. Az üldözöttet. A Szexvideót. X-Men: Az eljövendő múlt napjait 3D-ben. És a Lucy-t. Az utolsó kivételével tetszett.

 Tegnap volt az első nap az egyetemen. Az eddigi tanárok jófejnek tűnnek. Jobban fogják a kezünket a felsőbbévesek, mint a főiskolán. Félek a tananyagtól, de menni fog!!! 

 Az Insanityben végeztem a Recovery Week-el. Elkezdem a következőt, de már 10-én utalok Rének és megkapom az edzéstervemet. Jaaaj de várom, és még annál is jobban félek. :D

 Az órarendem egész jó. Hétfőn 10-18-ig. Kedden 8-16-ig. Szerdán 10-16-ig. Csütörtökön 14-18-ig. Pénteken pedig nem vagyok bent. Csütörtökön, pénteken és szombaton dolgozom is. Ami azért nem gond a tanulásra nézve, mert tudok bent tanulni. 

Egyébként iszonyú jó újra sulisnak lenni. Eddig, ha tudat alatt is, de éreztem magamon a nyomást, hogy fel kell nőnöm rendesen. Most mintha ez a bazi nagy teher lekerült volna a vállamról. Jó persze, függetlenebb lehettem a pénzt miatt, több volt a szabadidőm. De nagyon jó visszakerülni ebbe. Még aludni is sikerül rendesen és bár érzésre szar az ébresztőórára kelni és nem magamtól, de tudatra isteni.

Na készülnöm kell, mert elkések. ♥

5. hét 1. nap - Max Interval Circuit

UTÁLLAK SHAUN T!

szeretem az életem

 Véget ért a gólyahét. Hatalmas élmény volt. Minden este buli. Előtte mindig volt csapatépítés. Ezeket szerettem a legjobban. 

 Az életem sínen van. 1-2 ember nem díjazza, hogy élvezem. Nem díjazzák, hogy szeretem az új helyem. De annál több ember örül neki. 

 Ma este Corvin moziéjszaka. Próbáltam kialudni magam, meglátjuk, hogy hogy sikerült. 

IIFYM

 Halii!

A betegségem teljességgel elmúlt. Az előző bejegyzésem napján úgy terveztem, hogy bebújok valami jó meleg ruhába, teát szürcsölök paplanba bugyolálva 101 kiskutyákat bámulva. Aztán inkább úgy döntöttem fürdés után, hogy felveszek valami elfogadhatóbb otthoni viseletet, és nem fetrengeni fogok az ágyban, hanem főzök, rendet rakok... stb, engem nem fog legyűrni egy szaros kis betegség, szaros kis láz kíséretében. Bedobtam egy lázcsillapítót, utána csináltam a teendőimet. Másnap úgy keltem, hogy bár a torkom fájt, azért egy Plyometric Cardio Circuit-öt lenyomtam. Most tartok a Recovery Week-nél. 

A karom rengeteget erősödött úgy tél óta. Mikor előzőleg januárban csináltam a Recovery Week-et, akkor az utolsó karos feladatnál könnyeztem és megakartam halni. Ahhoz képest simán ment... ezt egy jelnek veszem az univerzumtól, hogy megértem arra, hogy edzőterembe járjak. :)

Az edzéstervet még várom Rétől... meg kicsit nem is, mert félek a teremtől. De Andris azt mondta elsőnek lejön velem... hatalmas kő esett le a szívemről. Azt a teremlátogatást arra fogom használni, hogy lecsekkoljam a gépeket, amiket Ré megad a tervben. Kipróbáljam, ja meg tanácsot kérjek Andristól, hogy jól tartom e a karom, lábam,...stb. 

Vasárnaptól Gólyahét. Nagyon várom. (Ne felejts el bemenni az okmányirodába!!!). Lesznek bulik persze, de én első sorban a csapatépítéseket várom. Báááár a Gólyahajó se lesz utolsó. :)

Jelenleg szintentartón eszem... és szerintem egész nyáron egyszer nem voltam ilyen tónusos, mint most.. nem mintha a feszülős pólón átütnének a nemlétező kockáim, de magamhoz képest szálkás vagyok... és büszke.. szóval valószínűleg ez nem a szintentartóm valójában.. Vagy én nem tudom. De hogy 1950-2000-en jobban megy a diéta, mint 1600-1700-an az 100%. És még nem is B-zek be. Priceless! (Mondjuk az, hogy nincs B inkább az IIFYM-nak köszönhető.)

A sulitól rettegek, habár ahogy nézegettem a Neptunt egész jó órarendem lesz legalább.

"Egy kis méltóságot, PLS! "

GT after

 Hétfőn elmerészkedtem a gólyatáborba. Körülbelül rettegtem, mielőtt oda nem mentem, de hamar sikerült összebarátkoznom 1-2 emberrel. Ott a csapatom fantasztikus volt. 

 A hangom olyan szinten elment, hogy csak suttogni tudtam hazajövet. Semmi bajom nem volt ezen kívül. Aztán tegnap 8 körül bementem a kutyusommal a Deákra, találkozóm volt. Körülbelül másfél órát csak sétálgattunk és semmi bajt nem éreztem, azon kívül, hogy a torkom fájt. Mire hazaértem, olyan voltam, mint egy zombi. Az éjszaka folyamán közel 40 fokos lázzal vergődtem az ágyba. Gyógyszert csak reggel vettem be, egy ideig nem is akart hatni. Mostanáig nem volt hőemelkedésem sem, most kezd visszatérni.

Arany csapatunk sá-lálá-lálá. Mindenkit megbaszunk sá-lálá-lálá-lá.

"...nem azért, mert élőben nem merem elmondani a gondolataimat, csak egyszerűen abban az 50 percben nem tudom (vagy talán az agyam nem engedi) átélni azt a szorongást, amit ilyenkor érzek. Nem is akarok emlékezni rá soha. Így elmesélni se tudom, csak ha éppen benne vagyok...

...Tegnap valóban nem tudtam, hogy rossz kedvem van, ameddig rá nem kérdezett, hogy vagyok. A délelőtt csak úgy eltelt, az üres fejemet megtöltöttem egy erős edzéssel és később valami sorozattal munka közben. 

Miután Öntől eljöttem, nem sikerült visszabillentenem magam a semmilyen "megszüntem" állapotba...

...túl soknak éreztem már csak a létemet ahhoz, hogy még a matekot is elviseljem. Megszólalni nehezen tudtam a gombóctól a torkomban, vagy inkább attól, hogy tudtam, hogyha egy hang is elhagyja a számat úgy bőgni is elkezdek, látszólag a semmin... vagyis valóban a semmin, mert kézzel foghatatlan és aggyal felfoghatatlan miért is volt ennyire rossz kedvem, hiszen semmi sem történt. Nem is tudom megfogalmazni normálisan. Az élethez voltam fáradt. Előfordul időnként. Nem kell ehhez semmi különlegesnek történnie. Csak sokak nekem a mindennapok...

...hiába feküdtem le nem tudtam aludni. Egyszerűen zavart a "jelenlétem". Zavartak a gondolataim (mert ilyenkor bezzeg előbújtak). Zavart, ahogy mozog a mellkasom minden lélegzetvételkor. Zavart a szívdobbanásom...

...nem tudom mi ez, vagy miért van ez, de megijeszt. Megijeszt a tudat, hogy egyfolytában magamat gáncsolom ki és közben öntudatlan vagyok. Vagyis itt vagyok, de a józan felem hiányzik..."

Túl nagy volt a banán

 Tele van gondolatokkal az agyam, aztán leülök az üres monitor elé, és annyira átérzem, hogy elfelejtek mindent.

 A zabhegyező nem különleges. A Polaroidoktól nem leszel bölcsebb. A Starbuck-os pohártól nem leszel menőbb. 

Nem szeretem, mikor valaki azért olvas vagy szeret valamit, mert menő... vagy mert divatos elvontnak lenni, meg művésznek.

Megpróbáltam csinálni banános kekszet. Szétpépesítettem a banánt, összekevertem zabbal, tojásfehérjével és édesítővel és korongok formájában betoltam a sütőben. Már a betolás előtt tudtam, hogy túl nagy a banán. Nem sikerült kekszesre sütni a banán mennyiségéből kifolyólag.

mogyoróvaj

 Ma egy kicsit nyomott hangulatom volt, több okból kifolyólag.

Egy jó tanács: Ne vegyetek mogyoróvajat, ha diétáztok! (főleg, akkor ne ha meg van)

Már csak pár nap választ el a gólyatábortól és rendesen össze kell szednem az önbizalmam ahhoz, hogy ne ismételjem meg a tavalyi gólyatábort (ami egyébként nem volt rossz, csak nem bontakoztam ki cseppet sem).

Kaptam visszajelzést Kittitől a személyi edzés ügyében, és bejelöltem Rékát... vá, úgy várom már! :D

Tök jó tisztán behallani az ablakon, hogy a Nem kell semmit játsza a Tankcsapda épp a Szigeten.

Néha úgy érzem, mindenen áthaladok, néha pedig úgy, hogy megragadtam a múltban. Mikor több éves dolgokon bánkódom, és látom, hogy másnak ezek megtörténtlen események. Már közöm nincs se hozzájuk, se az akkora önmagamhoz, nekem mégis csak eszembe jut.

Így vagyok

 Az életem teljes sebességgel repeszt és megállíthatatlannak érzem magam.... ugyanakkor nem csinálok semmit. Csak dolgozom, meg matekozom, meg pajtizom, alszom, no meg edzek és makrókat számolok mindennap.

 Szóval a helyzet velem, hogy most már egy ideje, megint makrózom. Tehát odafigyelek a fehérje, zsír, ch arányra.. meglepő, mert régen küzdöttem, hogy összegyűjtsem a minimum fehérjét, most meg azért küzdök, hogy lent tartsam a normál szinten. Most már amúgy 20-30 perc alatt összedobok egy pöpec étrendet egy napra, úgy, hogy régen órákat is eltöltöttem vele se jött ki. Hát, beletanul az ember.

 Ja edzés. Ugye múltkor voltam futni, de mostanában nem jellemző, mivel Insanityzem. Igaz csak 5* egy héten, de most ez van terítéken.  A futás rettentően hiányzik, de energiám nincs hozzá.

Ősztől BME-s leszek, és elég kedvező áron lehet hozzájutni kondibérlethez, úgyhogy edzéstervet szeretnék rendelni LBRékától, és lemerészkedem a terembe... habár rettegek, de meg kell lépni egyszer, mert évek óta vágyakozom utána.

 A lelkem... még mindig teljesen jól vagyok. Most egyedül vagyok, és nem érzem egyedül magam. Csak magamra kell koncentrálnom. Igazából, ha egy kapcsolat el jut arra a szintre, hogy inkább teher, mint öröm, akkor jó felszabadulni alóla. Ez a felektől független is lehet. Szimplán elmúlik, vagy tönkre megy. De ritkán van, hogy fájdalom nélkül  válok el valakitől, akit szerettem, de most megúsztam ennyivel. Könnyednek érzek mindent.

 Pszichológushoz is járok még. Imádom a nőcit. Nem tudom segít e, de kaptam már pozitív visszajelzést az üggyel kapcsolatban, hogy azóta lazább vagyok és vidámabb.

Ja, egyébként szégyellnem kéne? Van, hogy megteszem. Amikor megkérdezik, hova megyek. Figyelmetlenül rávágom, hogy dokihoz. Megkérdezik milyenhez, és valahogy kitérek. De hát ez van, mindenkinek adódnak problémái, amihez segítséget kérnek a megoldásában. Én megtettem, mert túl kevés voltam hozzá. 

Nemsokára gólyatábor, amit várok, meg félek is tőle egyszerre. De már befizettem, jelentkeztem, nincs vissza út! Ja és, Renáta, a pszichológusom is rám parancsolt/megkért, hogy menjek el... de egyébként is akartam.

Na jelenleg ennyi az életem. Se több se kevesebb. Élvezem és szeretem.

 Szörnyű napnak néztem elébe.

Magamtól ébredtem aznap reggel 9 körül. A nap már a reggeli órákba meglepő erősséggel tűzött be az ablakon. Megfelelőnek tűnt az idő a semmittevésre. Kikászálódtam az ágyból, és egy tál epres müzli kíséretében kimentem az udvarra. Az eredeti terv alapján a teraszon reggeliztem volna, de ekkor kiszúrtam Őt a fűben fekve. Hason feküdt és engem nézett. Láttam az örömöt a szemében. Tudtam, hogy soha nem kell attól tartanom, hogy derogál a társaságom számára. Odabaktattam hozzá és leültem mellé törökülésben  a gyepre. Ő közelebb húzódott és beletette fejét az ölembe. Kellemes volt. Nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy érezzük a kötődést. Cirógattam a feje búbját és szép szavakat suttogtam neki. Mélyeket lélegzett. Szép lassan becsukta a szemét. Tudtam, hogy nincs jól. Már a gondolatba is beleborzongtam. A könnyeim a müzlimbe potyogtak. Megsimítottam a homlokát és közöltem, mindjárt jövök, maradjon csak. Csiga lassúsággal emelte fel a fejét, érezhetően nehezen ment neki. Miközben felálltam ő is próbálkozott, de aztán feladta. Visszafeküdt a fűbe. Bevittem a müzlim, belekapartam a szemetesbe és a tálkát otthagyva bevonultam a fürdőbe. Megmostam az arcom, majd megtöröltem, de a könnycsatornáim nem adták fel. Nyugalmat akartam sugározni felé, semmi negatívat. Végül szusszantam egy nagyot és hatalmas mosollyal az arcomon kisétáltam a kertbe. Ugyanott feküdt ahol az imént. Nem is lett volna elég ereje elmenni onnan. Lefeküdtem mellé a fűbe és cirógattam. Cirógattam az orrnyergét, a fülét, a buksija tetejétől a tarkóján át egészen a gerince aljáig. Néhány puszit is nyomtam a homlokára, amelyeket intezív szusszanásokkal nyugtázott. 

 Nem tudtam eldönteni, hogy azt szeretném, hogy vánszorogjon, vagy inkább azt, hogy szaladjon az idő. Minél több időt akartam még vele tölteni, de ettől önzőnek éreztem magam. Számára az idő múlása volt a kiút.

 Ekkor a csengő hangja zavarta meg a nyugalmunkat. Az orvos volt az. Épp, hogy kinyitottam az ajtót, már ott se voltam, rohantam vissza az én kis Drágámhoz. Tudtam, hogy most van rám a legnagyobb szüksége. 

Letérdeltem mellé. A könnyeimet lehetetlennek éreztem visszatartani, de mosolyogtam. Puszilgattam és megállás nélkül simogattam. Érezte az idegen jelenlétét, de kizárólag rám koncentrált. Éreztem a lényéből áradó hálát. Ismét lefeküdtem mellé a fűbe és a fültövét vakargattam, miközben az orvos beadta neki az első injekciót. Ő csakis a szemembe nézett és megnyalta a kezemet. Adtam neki egy puszit, és nyugtató hangnemben ismételgettem neki, hogy ne féljen, és hogy mennyire szeretem. Szép lassan lehunyta mindkét szemét, mélyeket lélegzett és elaludt..

Szeretek vitázni

Szeretek vitatkozni. Szeretem, ha valaki elmondja a véleményét, akkor is, ha az nem egyezik az enyémmel.

2 féle ember van akivel nem szeretek.
Az egyik a buta ember... akivel nem lehet, mert mindent 5* el kell mondani neki, hogy megértse, de még akkor is esélyes, hogy visszakérdez ugyanarra.
A buta emberrel nem lehet vitatkozni, csak veszekedni.

A másik, pedig az anyám.

pár, ami meghatároz

én

Tök mindegy. Ilyenkor mindig geci egyedül érzem magam, mert abban a szarban lányok közül én voltam az egyetlen aki felvállalta a véleményét. A fiúk közül meg te. De az ilyen ribancok a fiúknak elfelejtenek minden rosszat, mert h ők fiúk és ennyi indok elég. Engem viszont képesek akármeddig utálni mert lány vagyok és szar egyedül lenni mindig. Már gecire utálom.

xy

Ht ez igy van csak miattad vállaltam fel a véleményem

Legnagyobb boldogságom: A répatorta

 Elsősorban azért jöttem, hogy aki imádja a répatortát az próbálja ki ezt: http://peakshop.hu/girl/repatorta-egyszeruen/
Isteni. Én mondjuk csokis-málnás Scitec 100% Whey Protein-nel csináltam, és csináltam rá 20g zsírszegénykakaó+édesítő+rumaroma+0,5 dl tej felforrálásból csokikrémet. Simán beépíthető a diétába. Nyimnyam.

Na de akkor helyzetjelentés.
A kedvem okés. Több mint rendben van. Az emberek ki-be mászkálnak a csukott, de kulcsra nem zárt ajtajaimon.  De ez most jól van így... csak sokan azt hiszik megtehetik, hogy bejönnek 5*-re is, mikor már kimentek. Lehet, hogy csak kiugrottak a közeli kisboltba pár percre, de mire ez a nagy csodálkozás, ha egyszer az ajtót tényleg bezárom előttük, de nem adok kulcsot a zárhoz? Nem egy pláza ez kéremszépen... ez egy ház.

Ja viszont frissen értesültem, hogy egy barátnőm haza jön Angliából, rendesen. Itt is marad. Öröm boldogság. Bár egy másik meg kimegy.
Hát nem lehet minden tökéletes.

Whatsup?

 Túl sok embert próbálok beleszorítani az életebe. Vannak emberek akik megismernek, felkapott vagyok a tudatukban, elárasztanak a szeretetükkel. Imádnak. Nekem ők túl sokak, de kedvelem őket. Aztán ritkulnak az üzeneteik, én pedig örömben úszom, hogy lehiggadt a normális barát szintre a kapcsolatunk.. de aztán az üzenetek tovább ritkulnak én pedig kapálózok és próbálkozom...

Rájöttem, hogy túl sokat ölök bele egyes "barátságokba". Mikor már úgy írok rá valakire, hogy lelkileg fáradt vagyok vele kapcsolatban, az sosem jó.

 Így, most kiselejteztem a fejemet és páran maradtak. Megkönnyebbülés.

Bónusz, kezdem visszakapni egy régi barátomat... akire most ébredek rá, mennyire hiányzott.

 Egyébként a "Volthatás" mérséklődött... most már remélem ez lesz a "mindennapihatás". Sokkal lazább vagyok és élvezem az életemet.

 Most egyébként csak Insanityzek és tartom a diétát. Számolok mindent.

Jövőre pedig Hello, gazdálkodási és menedzsment! :)

Jajj hagyjad már. Én Úgy szeretlek ahogy vagy. Ha vékony vagy ha pufi... Ne csináld ez velem, mert most megyek oda és seggbe rúglak

írhatnám h szeretlek, de utállak

mielőtt mondanál neki vmit boldog ápr 1jét

szeretlek!

és boldog április elsejét újra

áá meguntam h szemétkedjek szeretlek leszarom

Szeretlek mint kecske a kést, mint marha a kiszáradt vetést. Szeretem a hajad mely hosszú és tetves, pláne a nyakad mely örökké retkes. Szeretem a lábad könny fakasztó szagát, melytől a görény is feldobja a talpát. Folyik érted könnyem mint a megáradt patak, kérlek az első fára kösd fel magad. Csókollak százszor de nem most majd máskor. Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik küld vissza.

VOLT

 Túl vagyok egy VOLT fesztiválon.

Életem egy rohadt meghatározó élménye volt.

Elég egy videót megnézni, hogy eltudja dönteni az ember, hogy kell e neki a fesztiválélmény az életébe... hát nekem évek óta kellett. De azért ez mégis több volt.

Persze minden este buli és sátor és pia és cigi, minden laza. A nap éget, a sátor meleg, este hideg, de mégis király. Ezren állnak a zuhany előtt, ahol nincs meleg víz és 500 Ft tölteni a telefonod. A nadrágod hosszáig barnul csak le a lábad és a pólód nyoma a válladon marad. Leizzadod a sminked és megolvad a rúzsod.

De rettentő felemelő volt. Ez mind kellett. Ezek nélkül szar lett volna!
Plusz nem volt egész alakos tükör. Őszintén a hetet végig ettem és ittam, még se volt akkora bűntudatom, mint mikor a napi diétás kajám mellé bedobok egy plusz adag házikrémtúrót. 

Szabad volt az egész. Leszartam, hogy egy szál törülközőbe kell végigvonulnom a fesztiválon, mert a mi kempingünknél tönkre ment a zuhany. Nem zavart, ha épp nem volt rajtam smink. Röhögtem azon, hogy hogy áll a hajam egy égszakadás után. Az emberek skótszoknyában, szuperhősös ruhákban és pikachu-s pizsamákban. A fesztivál azért jó, mert a gondokat otthon hagyod, és lehetsz aki akarsz. 

 Néha rám jött az aggódás és egyszer egy srác akit megelőztem a Foals koncerten olyan ocsmányat szólt be, hogy ott is hagytam az egészet. Kibőgtem magam Dominak. Azt mondta, hogy képzeljem magam a helyébe. Mikor ott áll annak a zenekarnak a koncertjén, aki átsegítette a nyomorult életén. Mikor minden szar volt az a zenekar ott volt neki. És akkor jön egy kis senki és beelőzi. Nem értettem miről beszélt.

Aztán eljött a vasárnap. Fél 4-től álltunk a nagyszínpad előtt. Az Intim Torna Illegálról nem ejtenék szót, a Mary Popkids-et már eddig is bírtam, a The Strypes-ról fogalmam se volt, ki fia-borjai, úgy álltam hozzá, hogy essünk már túl rajta, ehhez képest IMÁDTAM.
Aztán mámor! Öröm! Boldogság! Alex Turner! Arctic Monkeys.! És akkor megértettem, mi az, ha ott áll előtted az az ember, akinek a hangja végigkísért jóban rosszban. Alex Turner jelen van az életemben 16 éves korom óta, mikor életem legdepisebb időszakát éltem. Ezenkívül koncert közben az őszi dolgaim jártak a fejemben, mikor full utálkozva jártam be a főiskolára, végig vele a fülemben. Előadás előtt, után; munka előtt, után; otthon; mindenhol ő szólt és segített. És akkor ott álltam a 2. sorban és fel sem fogtam. 

 Szóval köszönöm VOLT, hogy erre lehetőségem Volt. 

Aztán hazajöttem, belenéztem a nagytükrünkbe és sokkal jobb volt a helyzet, mint ahogy azt egész végig gondoltam. Nem vagyok bombanő, de normális az alkatom.

Ez csak jobban sarkall, hogy folytassam, de igyekszem nem olyan görcsösen felfogni ezt sem, és semmi mást. Annyi idegesség és aggódás van bennem állandóan, hogy borzasztó. 

És Misi? Szeretem, talán szeret, de...

Nem írtam, most írok

 A múlthéten körülbelül egész végig M-el voltam, szóval eszembe sem jutott írni. De elment. 87 nap és visszajön. Már most rettentően hiányzik, pedig csak 2 nap telt el. Előtte azt gondoltam, majd rögtön bekapcsol ez a hülye védekezőmechanizmus a lelkemben, hogy ahogy rossz ér, tompulok és nem érzek semmit, max egy kis kellemetlenséget, ameddig az is el nem múlik... De most az érzéseim inkább turbóra kapcsoltak és eszembe sem jut másra nézni. Nincs olyan, hogy kimenne a fejemből. 

 Viszont kicsit megkönnyebbülten érzem magam... utoljára 10-ben éreztem magam ennyi gondtalannak. Minden fantasztikus. A nap süt, a lelkem sugárzik. Előttem áll a nyár és csupán magammal kell foglalkozzak. Nem nyomaszt, hogy egyedül vagyok és nem vágyok olyan után, aki nem létezik. Vágyok valaki után, aki nagyon is van és aki ugyanúgy vágyik énutánam. Nyáron csak én, én nomeg én leszek. Csajos, laza nyár lesz.

Amikor elment M, kicsit bepánikolt a lelkem. Végig gondoltam, mennyire hülyén viselkedtem időnként és arra gondoltam, ő is biztos ezen kattog és mire lehetősége lesz írni, már úgy gondolja, hagyjuk a francba. Aztán már épp befészkeltem magam az ágyba, mikor világított a telefonom. Ő volt és sikerült mindent nyugtáznom. 

 Eszembe jutott minden, ahogy viselkedik velem, ahogy néz rám, és az ominózus beszélgetés, mikor megkérdeztem, hogy mióta érzi szerelmesnek magát. A válasz számomra rendkívül meglepő volt. Azt mondta, azóta mióta egyszer hülyeségből beletúrtam az orrába... 

Nem, nem valami nyálas jelenetet mondott. Nem olyat amikor sugároztam a szépségtől. Amikor ott feküdtem mellette kócosan, smink nélkül, bugyiban és kinyúlt pólóban az ágyban és hülyeségből beletúrtam az orrába. Nem a külsőmbe szeretett bele, hanem belém, a hülyeségembe.

Szóval nyugalom van.

Lassan Zsolti is elutazik. Még fájóbbá teszi az egészet, hogy fél év kihagyás után újratárgyaltuk a dolgunkat. Még elmegyünk egy búcsúfallabdázásra. Aztán őt is kikísérem a reptérre. Most már totál magányosan jövök majd haza.

A szülinapomat is megünnepeltük, bár még nem volt, de előre hoztam Zsolti és M miatt. 

A pszichológussal pedig jól haladunk. Több visszajelzést is kaptam arról, hogy mióta járok, látványosan jobban vagyok. Természetesen én is érzem.

Helyzetjelentés

 Na jó, gondoltam most már illene valamiféle helyzetjelentést adni, ha már mást nem tudok kisajtolni magamból (vagy tudok, csak nem merem publikálni).

 Először is, ahogy a blogom is kezdődött, legfőbb téma a fogyás. Hát büszke vagyok magamra, izmosodom, fogyok (centiben mérve, kilóban lövésem sincs). Kezdek tónusos lenni - főleg reggel :D - , és szeretem is csinálni. Edzés közben természetesen elküldöm az egész mindenséget melegebb éghajlatra, de igazából jó. Most éppen a futás a kedvencem, és rájöttem, hogy nem azzal van gond futásnál, hogy magát a futást megutálom, hanem megunom az útvonalat. A mostani útvonalam az Északi-összekötő hídon át a Népszigetre és ott a Duna parton. Tele van fákkal, földút, minden ami kell. A földutat még a rekortánnál is jobban csípem. A zene általában üvölt a fülembe. Bár múltkor ahogy vége lett egy számnak meghallottam, ahogy ropog a föld a cipőm alatt, és inkább azt hallgattam, mert baromi jól esett. Mellesleg ezen az úton külön kihívás, mivel eső után lehetetlen minden pocsolyát kikerülni, max ha bemászok a bokorba. Ha pocsolya nincs is egy két helyen, van földigiliszta és csiga, és ha véletlen az se lenne, akkor kifeszített hajókötelet kell átugrani, szóval tiszta akadálypálya. Móka. Kacagás. Élvezem.

 

A másik a pszichológus kérdés. Még mindig az ismerkedős szakaszban vagyunk. Beszélgetünk mindenféléről. Kimondatnak velem igazán fájó dolgokat. Ráébresztenek dolgokra. Ráébresztenek kitől nem kaptam meg azt, ami most hiányzik ahhoz, hogy ne érezzem úgy, hogy a félelem sok mindenben gátol. Érdekes, fájó de élvezem. Szeretek oda járni. Igyekszem. 
 Megcsináltatta velem a doktornő a Rorschach-tesztet. Azt mondta, hogy sok olyan választ adtam, amit még nem hallott, de azért általánosokat is mondtam. Most szerdán lesz a 2. alkalom a teszt óta, úgyhogy most kapom meg az eredményt, de eddig arra jutott, hogy : "Még nem találkoztam olyannal, akinek ennyi viselkedésbeli gátlása lenne egyszerre.". Na szóval majd ezt megjavítjuk.

Deee ezeken felül is, meg ezekkel együtt is ragyogóan vagyok. Jelenleg tényleg úgy érzem, hogy nem lehetne jobb az életem, habár tudatosan nyilván észlelem, hogy igen, de most kicsattanok komolyan, és minden nagyon király.

A fájdalomtól való félelem

 Olyan hetedikes korom óta tisztában vagyok azzal, hogy velem valami nincs rendben. Most nem a szokásos: "Engem nem ért meg senki." felfogást fogom magyarázni, hanem őszinte leszek... teljesen. 

 Úgy gondolom az embereket önbizalmuk mértékétől függően lehet csoportosítani. Vannak akikben túlteng az önbizalom. Ezek az emberek vagy egyedül vannak, vagy egy seregnyi ember keresi a társaságukat és úgymond a csoport élén állnak. Ennek egy része a gimiben az, aki odamegy és megmondja: "Hogy tudsz felvenni rózsaszín pólót kék nadrághoz?!" és mindenkit eltipor és egy csomó ember manipulál, a másik fele pedig egy tünemény és kedves. Ők akik akármikor felmerik vállalni magukat és a véleményüket. Nem félnek a fájdalomtól, így nem is éri őket. 

 Vannak ezeknek a csatlósai. Akiknek nincs önbizalmuk, de ott a csordaszellem. Őket lehet befolyásolni, még talán szeretik is. El vannak nyomva, és követik a vezérüket.

 És akkor... van a 3. csoport, ahol szerintem a legkevesebb a létszám. Akiknek se önbizalmuk, de a csordaszellem nincs meg, így barátkozni nehezen tudnak, de arra se képesek, hogy hagyják magukat elnyomni az egyik önbizalomgolyó által. 

Nem tudom mekkora titkot kell elárulnom azzal, hogy én a 3. csoportba tartozom. Utálom, ha elnyomnak, de az önbizalmam a béka segge alatt. És most egyáltalán nem a külsőmre vonatkozik. Körülbelül egy héttel ezelőttig azt gondoltam, hogyha lefogyok és csinos leszek, az önbizalmam az egekben és akkor én majd megváltom a világot.

Rá kellett ébrednem, hogyha én vékony leszek se lesz sokkal másabb. Szabadabban vonulok át az utcán, de ha hozzám szól egy idegen, ugyanúgy be fogom húzni fülem farkam és harapófogóval kell kihúzni belőlem a szavakat.

Nos azt tudni kell, hogy én ezt nem direkt csinálom. Nem az van, hogy  feltorlódnak a gondolatok a fejemben, csak nem merem kimondani. Egyszerűen bekapcsol egy blokk az agyamban és csak arra tudok gondolni "Bárcsak tudnék mondani valamit". 

De természetesen ott van az is, hogyha mondanék, akkor nehogy butaság legyen, ne gondolják rögtön azt rólam, hogy totál hülye vagyok.

Az egész végig kíséri az életem. A suliban nem mertem felelni, nem mertem jelentkezni. Ha felszólítottak, inkább azt mondtam, hogy nem tudom, minthogy hülyeséget mondjak (és mennyiszer volt ott a megfelelő válasz a fejemben). 

De mitől is félek? Mitől félnek ezek az emberek? Mindannyian kurvára gyávák vagyunk. A fájdalomtól félünk. Minden fájdalom. Fáj, ha kinevetnek; fáj ha rosszat gondolnak rólad; fáj a kritika; fáj az elutasítás.

 Én rettegek a fájdalomtól. Eddig tudtam, hogy a fizikaitól az átlagnál jobban, de most tisztázódott bennem, hogy a lelkitől még talán jobban rettegek. Egyszerűen annyira fájdalmas átlépni a komfortzónámat. És ameddig testileg időnként át-át csusszanok a komfortzónám határán, lelkileg ez a határ egyszerűen olyan kicsi, hogy számomra az, hogy egy boltban megkérdezzek egy eladót, már át kell lépnem. 

És, hogyan tudja növelni valaki az önbizalmát? Hogy, kilép a komfortzónából, kockáztatja, hogy fájdalom éri; ha éri, azt túléli, de az esetek nagy százalékában nem is éri. (Példa: rettegtem bemenni a Buildershopba egyedül átvenni a megrendelt fehérjémet, magammal rendeltem Ricskófickót, hogy jöjjön el velem. A 2. alkalommal, már nem tudott eljönni. Bementem egyedül, és nem méregettek, hogy "Komolyan, ennek fehérje? Minek?", ahogy én azt hittem, hogy fognak. Totál barátságosan átadták a zacsit és pá... ennyire lentről indulok igen.).

"Pár nélkül élni elég gyökértelen életmód mindkét fél részéről. A Nők részéről elhibázott gondolkodás az önmegvalósítós-kihaénnem-majdénmegmutatom-bulipiabarátnő-egyedülismennifog című irány, mert hiányzik belőle a hagyományos szerepkör férjjel,családdal,gyerekkel. Pedig ha a tévés példánál maradunk, erre is van irány: a Született feleségekben (ok, kicsit felületesen ismerem) mindig patent háztartás, önmegvalósítás, és család egyszerre megy. Számomra a háztartás különösen fájó pont: a barátaimnál kivétel nélkül problémás a takarítás, és a főzés!!! A főzés, mikor még a reklámokban is recepteket nyomnak!! A takarítás meg...nevetséges, a Nő tiszta flanc, úgy kirakja magát hogy iszonyat, otthon meg szalad a lakás.
Férfiként a Férfiak szemszögét védem, de!! Hogy a pofám leszakad a sok "anyáméknál lakom,de külön részen" teszetosza p×cstől, az is biztos. Xbox, Fifa, wow, meg a többi időrabló, semmirevaló szarság az megy. Meg a youporn+recska. Ha meg esetleg elromlik valami, akkor meg "jóvanazúgy" És ennyi?? Na ezek a Férfiak tényleg égők, és nem is csodálom hogy kivan tőlük az a Nő, aki talán szóba áll velük (mert majd Én megváltoztatom - jah, persze anyukám, tudod mikor).
Az a tény, hogy a feminizmus inkább iparág, mint felfogás. És egy jó iparág! Rengeteg praktikus és pozitív dologgal. Lehet, hogy nem is ezt kéne visszafordítani, hanem a Férfiakat is ebbe az irányba terelni?
Konkrétan: a feminizmus mint iparág megtanította a nőket, hogy hogyan legyenek vonzóak, magabiztosak, divatosak, tetszetősek. Hogy merjék felvállalni önmagukat, az érzéseiket, és álljanak a sarkukra. Hogy mindezt elegánsan, praktikusan, és a lehető legkevesebből hozzák ki. Ez igaz szinte minden területre, ami a Nőkkel kapcsolatos.
A Férfiak - Mi nem kapunk tanácsot. Nem adunk egymásnak tanácsot (nem, matahari részegen elküldeni minden Nőt az anyjába, az nem tanács), nem jellemző az sem, hogy pl egy külön újság épülne arra, hogy a millás Omega és a Veyron között 50 oldalon praktikus tanácsokat adnának arra, hogy hogyan viselkedj szituációkban, hogyan válassz az alakodhoz illő ruhát, színt, hogyan ápold magad, és hogyan öltözködj fillérekből divatosan. Mert a Nők ezt csinálják. És okosan csinálják. Nem, a Férfiaknál ez buzis. Itt, Öcsém, vagy iszonyat gyúrás van, vagy sörhas "mer a csajomnak a mackósak tetszenek". Öltözködésben is bizarr ami évek óta megy: van csíkos meg egyszínű póló, ja meg van olyan is, amin egy szám van. Hűha. Szóval, van az Armani, és van a laza vonal, ami egyet jelent azzal hogy fingja sincs mit vegyen fel, de a lógós cucc olyan menő. És az elmaradhatatlan egyszínű póló, farmer, edzőcipő(nyáron papucs) És ekkor jön a tipikus látvány: a lány bitang csinosan ahogy kell, mellette a pöcsjankó meg mint egy tróger. És nem azért tróger, mert az akar lenni, hanem mert NINCS MEGTANÍTVA, hogyan építse fel magát.
A viselkedés meg egyszerűen katasztrófa. Na mondjuk lehet, hogy ez az a rész, ahol nem újságból kéne tanulni, de ha máshonnan nem megy...sokszor az Én arcomról sül a bőr,ahogy Férfiak Nőkkel megjelennek valahol. Az egyik díszpéldány a vacsora végeztével az étterem közepén lenyalta a tányért?? A nője majdnem sírt a döbbenettől.
Azt akarod, hogy tompuljon a feminizmus? Hogy legyen szerető feleséged? Hogy a magad ura légy, és ne egy igásló? Hogy olyan szex legyen, amilyet éppen kitalálsz? Hogy várjon vacsora, meg vasalt ing? Összegezve : hogy a Nő maradjon Nő??
TE vagy a Férfi. TEREMTSD MEG EZT! És a ami a legférfiasabb feladat, hogy mindez tiszteleten alapuljon, ami úgy alakul ki, hogy NEM ÉLSZ VISSZA a fölényeddel. Hogy megbecsülöd azt, aki mindezt megteszi Érted. És úgy becsülöd meg, ahogy azt Ő szeretné. Mert TÁMOGATOD Őt abban, hogy ezt megtudja tenni érted, de a TE vagy az, aki irányít, és nem engeded át az irányítást (és ekkor a "rossz fiú" is leszel egyeben, mert ez csak leírva ilyen egyszerű, egyébként küzdelmes, de kit érdekel?)Tanuld meg felépíteni magad, és szinten tartani! Van ilyen, létezik,ééés láss csodát: ilyen helyzetben nem láttam még hálátlan Nőt. Vagy Férfit. Egy magabiztos, modern Férfi nyugodtan lehet seggfej, és felemelt kezekkel kijelentheti hogy ilyen a világ és ilyenek a Nők is? Egy frászt!!!
Mindkét fél lesz szíves abba hagyni a picsogást, és úgy élni, hogy az építő jellegű legyen. "

forrás: http://huffnagel.blog.hu/2014/05/04/hova_tuntek_a_normalis_ferfiak egy kommentelője

"A pesti lány"

  Péntek reggel még azt gondoltam, hogy ma majd arról fogok pötyögni, mennyire bírtam a diétát a hétvégi rokonlátogatás alkalmával Mezőkövesden és Füzesabonyban, de ennél sokkal fontosabb dolgokon járt végig az eszem. De azért röviden: a család hamar tudomásul vette, hogy diétázom, nem kaptam rosszalló megjegyzést, viszont kaptam abonettet, csirkemell sonkát, Fasten joghurtot és Zero kólát. Szombat: zabpehely, joghurt, fehérjepor, zsírszegény kakaópor, kókuszreszelék, édesítő; alma, Cerbona müzliszelet; tonhal konzerv, abonett; csirkemell sonka, abonett; zabpehely, fehérjepor, zsírszegény kakaópor, joghurt, kókuszreszelék. Vasárnap: zabpehely, zsírszegény kakaópor, fehérjepor, kókuszreszelék; alma, Cerbona müzliszelet... aztán otthon ettem már csak.

Imádok vidéken lenni. Szeretem a csendet, meg a sok zöldet, + jelenesetben repcemezők miatt a sárgát. Szeretem a tyúkokat, a nyuszikat, a sáros kutyákat és az emberek tájszólását. Rettentően sajnálom, hogy nem ebbe születettem bele és nincs hozzáértésem... és rettentően szarul esik, hogy itt én vagyok "A pesti lány", akitől megkérdezik, hogy simogatott e már nyuszit és azt gondolják undorodom a sáros mancstól. Utálom ezt a beskatulyázást, de nem szabad haragudnom, hisz én is teszem ezt.. sajnos. Tényleg ezek a pesti lányok? 

Bár nem kellett kiskoromban pondrókat szednem 5 fillérért a sárgadinnye gyökere mellől a TSZ-nek, de ugyanúgy a retkes udvaron játszottam szomszéd cigánygyerekkel, csigát gyűjtöttem az eső után, dagonyáztam a sárban, szüreteltem a gyümölcsfákat, addig játszottam a kutyámmal a hóban ameddig még a bugyim is vizes lett, békanyálat halásztam a tóból és évente 3-4 heteket sátorban töltöttem a családdal egy tó partján... én nem vagyok pesti kispicsa és roppant szar, hogy ezt hiszik. Ha lett volna annyi eszem, hogy hozok 2 nadrágot, simán bemásztam volna a kutya mellé most is a sárba, de így csak tisztes távolságban dögönyöztem.

 De ezt leszámítva tényleg tetszett minden. Annyira jó lenne, ha lenne egy hely ahova hazamenekülhetnék a nyugalomba.

Mellesleg olyan felfedezést tettem, hogy páwák mindenhol vannak. Bementünk kicsit Szihalomra is (ahonnan a nagypapám származik) és ebben a piciny, ~1950 népességet számláló községben min 3 páwát láttam. Rémisztő.

Túl a komfortzónán

 Ma (és ezt a mát vegyétek egybe a tegnappal), ráébredtem, hogyha meg van a kellő motiváció akármire képes az ember.

 Tegnap reggel felkeltem, és bár 8-kor terveztem, 6-ra sikeredett. Csak mint mindig, nem tudtam aludni, nem meglepő. A 2 "sz" betűs nap a pihenőnapom, szóval nem edzettem. Beballagtam a Vistába, bent töltöttem 4 órát, majd sietősen elmentem a pszichológushoz. Nem mondom, hogy rossz élmény volt. Úgy indultam neki a dolognak, hogy "Basszus, pont most van jó kedvem. Hülyének fog nézni, hogy ilyen hangulattal megjelenek itt... biztos azt hiszi majd, hogy önsajnáltatom magam." Ehhez képest körülbelül az első kérdése után megtörtem, és a beszélgetés 4/5-ét végigsírtam. Ettől függetlenül jól esett róla beszélni. Nem is közben, hanem utána volt jó érzés. Kedves volt, és bár kínosnak éreztem, hogy ilyen rohadt gyenge vagyok, hogy segítség kell, hogy összeszedjem magam, büszke is voltam, hogy tettem valamit az ügy érdekében. Ezek után hazarohantam, megfőztem a másnapi kajám, bekevertem az esti túróm, bekészítettem egy shake-et, összepakoltam az edzős cuccom és elzúztam otthonról fél 6 körül. 

 Miután találkoztam egy ismerőssel, negyed 10-kor megindultam a volt gimimbe az Éjszakai Sportra, m int öregdiák. Nem gondoltam, hogy ilyen felüdítő és megnyugtató lesz látni pár volt osztálytársam, és a volt tanáraim, de annyira biztonságot sugárzott az egész. A hely, ahol semmit nem kellett csinálni, csak tanulni. Nem kellett hónapokon belül a sorsomról dönteni, hogy belekezdek e valami suliba, amit valószínűleg utálni fogok, de ha nem kezdek bele, mégis mi lesz velem? Csak ott voltak akik mellett az lettem aki, mert a 4 év alatt komolyodtam meg igazán. Mellettük még bennem volt a gondtalanság és úgy éreztem minden rendben lesz... 

 Az első sport a röpi volt. A tanárok után a 2-ok lettünk. Ugyanez a helyzet kéziben is. De a lényeg, hogy betettem az iskolakapun a lábam 10-kor, úgy, hogy előtte 6-kor keltem, és az egész idő alatt egyszer aludtam, a saját kezemet párnának használva, egy tesitermi matracon, Barni pulcsijába és a kabátommal takarózva 20 percet a röpi és a kosár között. Meglepően felüdítő volt. 

 Végül 6:40 körül léptem ki a suli kapuján és értem haza kb 7-re. Leültem, benyomtam a gépet + egy tál zabkását a pofimba egy bögre kávéval öblítve és megnéztem mi a soron következő insanity. 7:20-kor már "vígan" toltam a Power Jumps-ot. Iszonyú büszke voltam magamra. Gyors fürdés, túró bekeverés és kaja elrakás. Sietés a metróhoz... nos, a metró elringat, különösen ilyen állapotban. Együltömben elaludtam, és a fejem nem csuklott le, de álmodtam. Egy dielerrel álmodtam, és mikor felriadtam azt hittem, hogy füvet rejtegetek a táskámban, majd örömmel konstatáltam, hogy csak álom... itt már gondok vannak.

 Beértem, azóta próbálom mindenfélével ébren tartani magam... több mint 29 órája nem aludtam és fél6-ig dolgozom, onnan megyek a Corvinus-ra, mert csak érdekel ez az LT-s butaság, meg Domival is akarok találkozni és most, érettségi időszakban megértem, ha amúgy totál nem ér rá, úgyhogy kapva kapok az alkalmon. 

Szóval, ha ezek utána valaki azt mondja, hogy nincs ideje, vagy energiája edzeni, azt olyan szinten pofán röhögöm, hogy majd csak leshet... és mi volt a legnagyobb motiváció? Hogy mikor hazaértem az Éjszakai Sportról, és felhúztam a tükör előtt a blúzomat, hogy meglessem a hasam, akkor totál tónusos volt... szóval a legnagyobb motiváció magamnak Én vagyok. :)

Gyogyibogyi Chapter 1

 Istenem, annyi gondolatom van, annyira kattog az agyam mintha bekaptam volna egy Csúcshatásos bogyót.

Nem írtam, nem volt kedvem. Mindig megnyitottam a blogot, és végül inkább felcsaptam a naplómat és oda írtam. Rengeteget írtam. A fájdalmam, a boldogságom és ezer írásba (nem tudom mibe) belekezdtem.

 Végignéztem az  Így jártam anyátokkalt, és bár elszomorított a vége, nem is akarok spoiler-ezni, és nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy bámultam az  utolsó részek egyikét, és annyi baromság volt benne, ami nem tűnik így furának... viszont az én tollamból bénának tűnne. Félek a fantáziámtól és ez SZAR. Azóta megállás nélkül írok, és bár nem egybefüggő dolgokat, és talán óriási kaksi is, én élvezem és ez a lényeg. Ma órák óta csak írtam és rajzoltam, mikor rájöttem, hogy mennyire kimerített, és hogy mennyi idő telt el. Utoljára akkor mertem belemerülni az írásba, mikor 10-ben ott hagytam a bioszfaktot, mert, hogy író akartam lenni... csak a hiba ott van, hogy akármit is írok senkinek nem merem megmutatni, az életemen kívül, mivel ez amit most is olvasol a valóság, nem kitaláció... ha azt mondod rá, hogy "hé, ez gagyi!", akkor is így történnek a dolgok. Viszont amit írok, leszabad gagyizni, hiszen azt én találom ki. Anyukám olvasta összvissz 2 írásomat, és ennyi a közönséget engedtem meg magamnak. (neki tetszett :DD).

 És vannak a napok, mikor népszerű vagy. Mikor a pénzszállítóbácsi megjegyzi, hogy mennyivel szebb az új recepciós. Mikor az új srác egésznap téged figyel. Mikor csak látásból ismert emberek kedvesen rád írnak. Mikor régi barátok színt vallanak. Mikor a GLS futárfiú megjegyzi, hogy ő már rég megjegyezte a neved. És mikor a fiú a metrón végig keresi a szemkontaktust majd leszállásnál rád kacsint. Vagy amikor a blogod látogatottsága meglepően a 3×-osa a többi naphoz képest. Valaki valami magyarázat esetleg?

Aztán mikor másnap felébredsz ugyanúgy leszar mindenki. 

Rég volt rajtam ez a fölső, lehet többet kellene hordanom..

Szar bölcselkedés

Kiolvastam a Fehér, mint a tej, piros, mint a vér-t. Olyan alapvető dolgok vannak benne, mint a halál. A sztori nem nagy, csak elgondolkodtat. Elgondolkoztat, mint egy temetés mondjuk. Elgondolkodtat, hogy mennyi mindent tegyél meg. Tedd meg, amitől félsz megtenni! Mond ki, amit érzel! Bocsáss meg! Ne vitázz feleslegesen! Élvezd az apró dolgokat!

Ugyanezek mind felmerültek bennem, mikor meghalt Tomi. Mikor ballagtunk a temetőben. Az ember ilyenkor mindig megfogadja, hogy most majd más lesz, több időt szánsz erre meg arra, és mondjuk kevesebbet töltesz azzal, hogy az ágyon döglődsz. Többször mondod ki embereknek, hogy mennyire szereted őket, és mennyire fontosak. De túl fáradt a lelkünk ehhez, a szavak értéke pedig megkopik, ha örökösen használjuk őket. Nem mondhatom köszönésképpen azt, hogy "Szia, szeretlek!", mert ha mindig ezt mondom megszokja az emberek füle, ahogy az enyém is megszokná. Hogy lepném meg anyukámat egy olyan e-maillel, hogy "Szeretlek anyu!", ha állandóan ezt hallgatná. 

 Én is szívesebben hallom azt ritkábban, hogy "Ajh, de szeretlek, te Idióta!", minthogy "Szeretlek szerelmem!", a nap több percében. 

Hetedikes koromban beteg lettem, 2 hónapig nem mehettem utcára, csak ha a kocsiba kellett beülnöm a kórházig. Rengeteg dolog hiányzott. Hiányzott a tanulás, amit amúgy utáltam. Hiányzott, hogy kutyát sétáltassak. De az egyik legjobban hiányzó dolog, az a postaládánk volt. Én még csak 13 éves voltam, szinte sose kaptam levelet, max ha a fogorvosom küldött képeslapot karácsonykor. De mindennap én voltam, aki a suliból hazafelejövet felnyitottam a postaládát és kivettem anyuék levelét, számlákat, meg miegymást, és felvittem... valami megmagyarázhatatlan okból, annyira vágyódtam utána, hogy megint én hozogathassam fel a leveleket, és mióta újra megtehetem, megint egy kis semmiségnek tűnik. Kivéve mikor elgondolkozom ezen... szóval  így kell megbecsülni az élet apróságait.

De kurva bölcs vagyok.

Az ember egy álmot akar szőni, vagy meg akarja védelmezni az álmát, és engedélyt kell rá kérnie. Ilyen egy világot, bazdmeg! Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdenél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.

Napszerelem

 Van nektek olyan, amikor egyszerűen mindent szépnek láttok? Mikor az ablaküveg porosságában is megtalálom azt a kis mintát, ami elbűvöl. Amikor az az idegesítő csapcsöpögős hang is tetszik, ami amúgy idegesít. Amikor még a lila alapon neon zöld csíkos pólóban is látok valamit ami megfog... ilyenkor vagyok teljesen boldog, és ez a nap ilyen.

 Általában nincs gondom az életemmel. Az idő nagyrészében szeretem, sokra tartom, a hiányosságok ellenére is tökéletesnek gondolom... viszont van amikor bebasz a ménykü' és utálom az egészet. Mikor utálom, hogy az általános feladataim is soknak tűnnek, mikor nem tudom eleget tenni apukám és a nagymamám igényeinek. Mikor anyukáménak sem. Mikor bűntudatom van edzés közben, hogy nem hagyom a percben, hogy apu kicsit támaszkodjon rám. Mikor bűntudatom van, mert nem sikerült 10 perc alatt lezuhanyoznom, csak 30, mert tököltem a meleg víz alatt. Ilyenkor még a dolgok is a nyakamba zúdulnak, amik tulajdonképpen megváltozhatatlanok... vagy csak idő kérdése és megváltoznak, de nekem nincs beleszólásom. Nem tehetek az ellen semmit, hogy idén nem járok suliba, és csak jövőre tanulok. Nem sürgethetem, hogy elfogyjak, mert vagy megáll a fogyás a leptin szintem kifogyása miatt, vagy izomból fogyok. Nem tehetek az ellen semmit, hogy engem mindenki itt hagy akit szeretek, hogy külföldre menjen. Fts! Most nyáron 3 "barátom" hagy itt a francba hülye Amerika és hülye Anglia miatt. Egy pedig már egy éve itt hagyott és csak augusztusban jön haza.

 Tegnap legalább azt megtanultam, hogy a szavaknak tényleg óriási ereje van... de most tényleg, a hangulatom 180°-os fordulatot vett, mióta kiöntöttem ami a szívem nyomta, bár a helyzeten nem sokat változtatott.

 Tegnap megajándékoztam magam egy doboz rumos-szőlős-narancsos teával, és olyan mint a drog, csak erre vágyom. Olyan buta vagyok, hogy évek óta csak zöld teával sanyargatom magam. Rájöttem, hogy már nem is szeretem igazából, csak a víznél még mindig jobb.

Reggel 10-kor megkattantam és elárasztottam barom válaszokkal az ask.fm-emet.

Daily Motivation

ZS.D.:

"...de nem féltelek, mert tényleg egy példamutatóan sportos lány vagy."

Na jó, tényleg húztam edzeni.

Egy jó futás sose rossz.

 Megkezdtem az új munkámat. Feladatom a betévedő embereknek segíteni sorszámot húzni, és felcsörögni a vezetésnek, ha jönnek hozzájuk. Szóval végig keresztrejtvényeztem a napot. Nem tudtam, hogy ennyi szabadidőm lesz bent, ezentúl viszek tanulnivalót is. (Mindezt több fizetésért, mint az Aqua World-be).

 Tegnap teljességgel megleptem magam, hiszen olyat futottam, mint még soha. Úgy indultam neki a dolognak, hogy "áá, nekem most női bajaim vannak, majd letotyorgom azt az 5320 m-t, és a végén összeesek a célban". Ehhez képest megindultam, és bár végig megpusztultam a hasamban lévő "pillanatokon belül kiszakadnak a belső szerveim" érzéstől, még sose teljesítettem ilyen gyorsan a távot. Mikor beértem még Mis lihegett, pedig ő nem szokott. (Még így is elkeserítő, hogy ő még ennél is gyorsabban szokta letudni). Nem gondoltam, hogy a futásban ilyen gyorsan lehet fejlődni, és most baromi büszke vagyok.

 Bár futás közben még mindig ott motoszkál a fejemben, hogy ártok a fenékizmomnak, meg úgy minden izmomnak, mégis egyre jobban felszabadít és feldob. 

Ma reggel félálomban vergődtem az ágyban, mikor a kezem odatévedt hasamra. Örömmel konstatáltam, hogy a medencecsontom kiállt. Belebambultam a tükörbe és a hasam tónusos volt, mint az állat. Szóval a futás, tényleg fasza vízhajtó. Bár azóta nem olyan, mivel túl vagyok 3 liter vízen, meg kajáltam is.

 Diéta alatt mindig jobban megsínylem a nehéz napokat. Ma konkrétan csak édeset ettem, nem volt túl egészséges ez a sok édesítőszer, de különben megzakkanok... és ez tette lehetővé, hogy hagyjam a hűtőben állni az oroszkrém tortát, és a polcon a Sportszeletet. Indítottam egy adag almás-fahéjas zabkásával, aztán alma és piros gyümölcsös müzliszelettel folytattam, majd túrós(teljeskiőrlésűdurum)tésztával zártam. Ezt kísértem pár shaker-nyi vízzel és limonádéval. Természetesen cukor semmiben nem volt. 

Az idő megint ragyogó. Kirándulni szeretnék és mindenki beígéri, aztán nem megyünk sehova. 

Most még letolok egy Cardio Recovery-t, mert már annyira hiányzik, hogy fájjon a hasam. :)

Ja és megtaláltam a szülinapi tortámat: http://peakshop.hu/girl/repatorta-egyszeruen/ . Miután tavaly szülinapomkor a szemem láttára falta fel a családom a Marlenkatortámat, mert én diétáztam, és ekkor betoltam egy túró + epres fehérjepor + joghurt mixet fagyasztva - fagyi gyanánt, idén kiérdemeltem, hogy valami tortaszerűt egyek, ráadásul a 20. szülinapomon. Bár még 2 és fél hónap, jó tudni az alternatívákról.

19. nap: A legjobb barátod kedvenc dala

 Na bazdki, most döbbentem rá, hogy nincs legjobb barátom :D

Akkor legyen: a szám ami akármikor meghozza a kedvem a fegyenc- és egyéb erősítő edzésekhez. ;)

Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

 Tegnap volt a temetés... soha nem halt meg ennyire közeli hozzátartozóm, sosem voltam a halottaskocsihoz ilyen közel, és nem is szeretnék többet. Annyira felszínesnek éreztem az életem miközben ott ballagtam apukámba kapaszkodva. Nem akartam sírni, meg könnyezni. Nem akartam elvenni az unokatesómtól, keresztanyumtól, nagyimtól és apukámtól a gyászt. Én még sosem sírtam temetésen. Csak azért akartam apu mellett ülni, hogy ott legyek neki, mellékszereplőként. Béna vagyok.

 R.I.P. Tomi.♥ Cseszettül fogsz hiányozni!

 Most döbbentem rá az egészre, és nem bőgök a párnámba temetkezve, de félig kicsit megzakkantam. Sikeresen majdnem elüttettem magam a villamossal, ahogy csak bambulva gyalogoltam, egy néni kiabált rám szemből, hogy álljak meg. Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok.

Na de az utam ekkor életem első rúdtánc órájára vezetett. Nagyon tetszett, bár sikeresen leégettem a csuklóm és a sarkam is belilult, de nem érdekel, AKAROM. Bár én eddig akárhány sportot kipróbáltam, belezúgtam rögtön, remélhetőleg most töretlen lesz a lelkesedésem. 

 Fél órát válogattam a képeslapok között, mostanában olyan rondákat gyártanak. Valami szép, letisztult, egyszerűt szerettem volna, de nem találtam.

 Utána beszabadultam a könyvesboltba. Több könyv között vacilláltam. Ott volt a Bridget Jones naplója 3, ami a film miatt érdekelne. Aztán majdnem a kasszához vittem a "Nézd ki van itt" című könyvet. Utána a Parfüm-öt szorongattam sokáig és mikor már megindultam a kassza felé megakadt a szemem a "Fehér, mint a tej, piros, mint a vér" című könyvön. 

Beleolvastam és az első mondatnál tudtam, hogy kell. Nálam a könyveknél leginkább nem a sztori a fontos, hanem a fogalmazásmód. Ha úgy van megfogalmazva akkor akár moszkitók párodzási szokásairól is elolvasok akármit. A könyvesboltba, ha minimum egy órát nem, akkor egy percet sem csesztem el. A könyv az egyetlen dolog, aminél, hogyha megéhezem rá, az utolsó forintjaimat is oda adom egy jóra. 

 Hazajöttem, egy levél fogadott:

Szia!Ne aggódj annyit!Az én barátnőm 166 centi, 72 kiló, és gyönyörű!:-).

Nagyon édes volt, megmelengette a szívem.

 És a nap híre: újra van munkám, jippi!

Boldog Szülinapot apu!♥

Annyiszor beleszerettem már ebbe a számba.♥

Vivi..♥

Pole Dance

 Elég foghíjasan írok, de mindig azt hiszem 1-2 nap marad ki, aztán ráébredek, hogy majdnem egy hét.

A fejlemények a következők: ott hagytam a munkahelyem, és ma megyek 2, holnap pedig még egy állásinterjúra, aztán meglátjuk; az idő ragyogó; a kedvem érdekes, de fantasztikus.

 Tegnap valami történt a világgal, mert mindenki 600* kedvesebb lett velem mint szokott és csak ámultam-bámultam, hogy minden indok nélkül kedvesek velem. A nap felét végül is végigfetrengtem az ágyban, de nem a "kapjabeavilág!" fetrengés volt. Az ágyból csupán az edzés és a körmös miatt másztam ki. Hosszú idő után élveztem az insanityt és azt kell mondjam, szeretem a PowerJumps-ot, pedig régen azt utáltam a legjobban. A körmös tünemény volt, majd végre kb 3 év után vettem melegítőgatyát (bár nekem eszem ágában nincs az utcán hordani). És kaptam bókot egy NŐtől, hogy szép kerek a fenekem.

 Bár mióta megtudtam 1-2 véleményt magamról (hogy 2-t teszek ki, és hogy épphogy csinos vagyok), azóta másként látom a dolgokat. Múltkor megállt mellettem egy motoros, hogy nagyon csinos vagyok, van e barátom, amiből nem azt szűrtem le, hogy biztos kinézek valahogy, hanem, hogy ízlésficama van, vagy a dagadt nőkre bukik. Tegnapi kérdés:

- Mi történt a fenekeddel?

- Mért? Nagyobb lett?

- Nem, szép kerek. Sokat edzel rá?

Aztán ma rágódtam sokat, és a tükörbe bambultam vagy egy órán keresztül, hogy mégis mi a francot lehetne kezdeni a helyzettel. Változatlanul vékony szeretnék lenni, nem kérdés. Viszont kezdek pánikolni, mivel mióta futok nem olyan izmos se a farom, se a lábam.

 Durván egy éve (+-2-3 hónapja) edzem, és annyira megváltozott az értékrendem ebben a tekintetben.

Tavaly simán megelégettem volna egy Skinnyfat alakkal, de akkor most onnan kéne indulni, hogy tömegelés és onnan az Antoinette Pacheco forma.

Skinny fat

♥

 Jövőhéten pedig, ha mindegy jól megy megpróbálkozom a rúdtánccal (oc nem a night club félével, hanem a sport fajtájával). Már ezer éve elakartam menni, de mindenhol nagyon drága. De most már nem érdekel, akarom és kell!

17.nap: A dal, amire majd először akarsz táncolni az esküvődön

:DD Amúgy ötletem sincs

Vivi..♥