Nem írtam, most írok

 A múlthéten körülbelül egész végig M-el voltam, szóval eszembe sem jutott írni. De elment. 87 nap és visszajön. Már most rettentően hiányzik, pedig csak 2 nap telt el. Előtte azt gondoltam, majd rögtön bekapcsol ez a hülye védekezőmechanizmus a lelkemben, hogy ahogy rossz ér, tompulok és nem érzek semmit, max egy kis kellemetlenséget, ameddig az is el nem múlik... De most az érzéseim inkább turbóra kapcsoltak és eszembe sem jut másra nézni. Nincs olyan, hogy kimenne a fejemből. 

 Viszont kicsit megkönnyebbülten érzem magam... utoljára 10-ben éreztem magam ennyi gondtalannak. Minden fantasztikus. A nap süt, a lelkem sugárzik. Előttem áll a nyár és csupán magammal kell foglalkozzak. Nem nyomaszt, hogy egyedül vagyok és nem vágyok olyan után, aki nem létezik. Vágyok valaki után, aki nagyon is van és aki ugyanúgy vágyik énutánam. Nyáron csak én, én nomeg én leszek. Csajos, laza nyár lesz.

Amikor elment M, kicsit bepánikolt a lelkem. Végig gondoltam, mennyire hülyén viselkedtem időnként és arra gondoltam, ő is biztos ezen kattog és mire lehetősége lesz írni, már úgy gondolja, hagyjuk a francba. Aztán már épp befészkeltem magam az ágyba, mikor világított a telefonom. Ő volt és sikerült mindent nyugtáznom. 

 Eszembe jutott minden, ahogy viselkedik velem, ahogy néz rám, és az ominózus beszélgetés, mikor megkérdeztem, hogy mióta érzi szerelmesnek magát. A válasz számomra rendkívül meglepő volt. Azt mondta, azóta mióta egyszer hülyeségből beletúrtam az orrába... 

Nem, nem valami nyálas jelenetet mondott. Nem olyat amikor sugároztam a szépségtől. Amikor ott feküdtem mellette kócosan, smink nélkül, bugyiban és kinyúlt pólóban az ágyban és hülyeségből beletúrtam az orrába. Nem a külsőmbe szeretett bele, hanem belém, a hülyeségembe.

Szóval nyugalom van.

Lassan Zsolti is elutazik. Még fájóbbá teszi az egészet, hogy fél év kihagyás után újratárgyaltuk a dolgunkat. Még elmegyünk egy búcsúfallabdázásra. Aztán őt is kikísérem a reptérre. Most már totál magányosan jövök majd haza.

A szülinapomat is megünnepeltük, bár még nem volt, de előre hoztam Zsolti és M miatt. 

A pszichológussal pedig jól haladunk. Több visszajelzést is kaptam arról, hogy mióta járok, látványosan jobban vagyok. Természetesen én is érzem.