Szeretek vitázni

Szeretek vitatkozni. Szeretem, ha valaki elmondja a véleményét, akkor is, ha az nem egyezik az enyémmel.

2 féle ember van akivel nem szeretek.
Az egyik a buta ember... akivel nem lehet, mert mindent 5* el kell mondani neki, hogy megértse, de még akkor is esélyes, hogy visszakérdez ugyanarra.
A buta emberrel nem lehet vitatkozni, csak veszekedni.

A másik, pedig az anyám.

pár, ami meghatároz

én

Tök mindegy. Ilyenkor mindig geci egyedül érzem magam, mert abban a szarban lányok közül én voltam az egyetlen aki felvállalta a véleményét. A fiúk közül meg te. De az ilyen ribancok a fiúknak elfelejtenek minden rosszat, mert h ők fiúk és ennyi indok elég. Engem viszont képesek akármeddig utálni mert lány vagyok és szar egyedül lenni mindig. Már gecire utálom.

xy

Ht ez igy van csak miattad vállaltam fel a véleményem

Legnagyobb boldogságom: A répatorta

 Elsősorban azért jöttem, hogy aki imádja a répatortát az próbálja ki ezt: http://peakshop.hu/girl/repatorta-egyszeruen/
Isteni. Én mondjuk csokis-málnás Scitec 100% Whey Protein-nel csináltam, és csináltam rá 20g zsírszegénykakaó+édesítő+rumaroma+0,5 dl tej felforrálásból csokikrémet. Simán beépíthető a diétába. Nyimnyam.

Na de akkor helyzetjelentés.
A kedvem okés. Több mint rendben van. Az emberek ki-be mászkálnak a csukott, de kulcsra nem zárt ajtajaimon.  De ez most jól van így... csak sokan azt hiszik megtehetik, hogy bejönnek 5*-re is, mikor már kimentek. Lehet, hogy csak kiugrottak a közeli kisboltba pár percre, de mire ez a nagy csodálkozás, ha egyszer az ajtót tényleg bezárom előttük, de nem adok kulcsot a zárhoz? Nem egy pláza ez kéremszépen... ez egy ház.

Ja viszont frissen értesültem, hogy egy barátnőm haza jön Angliából, rendesen. Itt is marad. Öröm boldogság. Bár egy másik meg kimegy.
Hát nem lehet minden tökéletes.

Whatsup?

 Túl sok embert próbálok beleszorítani az életebe. Vannak emberek akik megismernek, felkapott vagyok a tudatukban, elárasztanak a szeretetükkel. Imádnak. Nekem ők túl sokak, de kedvelem őket. Aztán ritkulnak az üzeneteik, én pedig örömben úszom, hogy lehiggadt a normális barát szintre a kapcsolatunk.. de aztán az üzenetek tovább ritkulnak én pedig kapálózok és próbálkozom...

Rájöttem, hogy túl sokat ölök bele egyes "barátságokba". Mikor már úgy írok rá valakire, hogy lelkileg fáradt vagyok vele kapcsolatban, az sosem jó.

 Így, most kiselejteztem a fejemet és páran maradtak. Megkönnyebbülés.

Bónusz, kezdem visszakapni egy régi barátomat... akire most ébredek rá, mennyire hiányzott.

 Egyébként a "Volthatás" mérséklődött... most már remélem ez lesz a "mindennapihatás". Sokkal lazább vagyok és élvezem az életemet.

 Most egyébként csak Insanityzek és tartom a diétát. Számolok mindent.

Jövőre pedig Hello, gazdálkodási és menedzsment! :)

Jajj hagyjad már. Én Úgy szeretlek ahogy vagy. Ha vékony vagy ha pufi... Ne csináld ez velem, mert most megyek oda és seggbe rúglak

írhatnám h szeretlek, de utállak

mielőtt mondanál neki vmit boldog ápr 1jét

szeretlek!

és boldog április elsejét újra

áá meguntam h szemétkedjek szeretlek leszarom

Szeretlek mint kecske a kést, mint marha a kiszáradt vetést. Szeretem a hajad mely hosszú és tetves, pláne a nyakad mely örökké retkes. Szeretem a lábad könny fakasztó szagát, melytől a görény is feldobja a talpát. Folyik érted könnyem mint a megáradt patak, kérlek az első fára kösd fel magad. Csókollak százszor de nem most majd máskor. Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik küld vissza.

VOLT

 Túl vagyok egy VOLT fesztiválon.

Életem egy rohadt meghatározó élménye volt.

Elég egy videót megnézni, hogy eltudja dönteni az ember, hogy kell e neki a fesztiválélmény az életébe... hát nekem évek óta kellett. De azért ez mégis több volt.

Persze minden este buli és sátor és pia és cigi, minden laza. A nap éget, a sátor meleg, este hideg, de mégis király. Ezren állnak a zuhany előtt, ahol nincs meleg víz és 500 Ft tölteni a telefonod. A nadrágod hosszáig barnul csak le a lábad és a pólód nyoma a válladon marad. Leizzadod a sminked és megolvad a rúzsod.

De rettentő felemelő volt. Ez mind kellett. Ezek nélkül szar lett volna!
Plusz nem volt egész alakos tükör. Őszintén a hetet végig ettem és ittam, még se volt akkora bűntudatom, mint mikor a napi diétás kajám mellé bedobok egy plusz adag házikrémtúrót. 

Szabad volt az egész. Leszartam, hogy egy szál törülközőbe kell végigvonulnom a fesztiválon, mert a mi kempingünknél tönkre ment a zuhany. Nem zavart, ha épp nem volt rajtam smink. Röhögtem azon, hogy hogy áll a hajam egy égszakadás után. Az emberek skótszoknyában, szuperhősös ruhákban és pikachu-s pizsamákban. A fesztivál azért jó, mert a gondokat otthon hagyod, és lehetsz aki akarsz. 

 Néha rám jött az aggódás és egyszer egy srác akit megelőztem a Foals koncerten olyan ocsmányat szólt be, hogy ott is hagytam az egészet. Kibőgtem magam Dominak. Azt mondta, hogy képzeljem magam a helyébe. Mikor ott áll annak a zenekarnak a koncertjén, aki átsegítette a nyomorult életén. Mikor minden szar volt az a zenekar ott volt neki. És akkor jön egy kis senki és beelőzi. Nem értettem miről beszélt.

Aztán eljött a vasárnap. Fél 4-től álltunk a nagyszínpad előtt. Az Intim Torna Illegálról nem ejtenék szót, a Mary Popkids-et már eddig is bírtam, a The Strypes-ról fogalmam se volt, ki fia-borjai, úgy álltam hozzá, hogy essünk már túl rajta, ehhez képest IMÁDTAM.
Aztán mámor! Öröm! Boldogság! Alex Turner! Arctic Monkeys.! És akkor megértettem, mi az, ha ott áll előtted az az ember, akinek a hangja végigkísért jóban rosszban. Alex Turner jelen van az életemben 16 éves korom óta, mikor életem legdepisebb időszakát éltem. Ezenkívül koncert közben az őszi dolgaim jártak a fejemben, mikor full utálkozva jártam be a főiskolára, végig vele a fülemben. Előadás előtt, után; munka előtt, után; otthon; mindenhol ő szólt és segített. És akkor ott álltam a 2. sorban és fel sem fogtam. 

 Szóval köszönöm VOLT, hogy erre lehetőségem Volt. 

Aztán hazajöttem, belenéztem a nagytükrünkbe és sokkal jobb volt a helyzet, mint ahogy azt egész végig gondoltam. Nem vagyok bombanő, de normális az alkatom.

Ez csak jobban sarkall, hogy folytassam, de igyekszem nem olyan görcsösen felfogni ezt sem, és semmi mást. Annyi idegesség és aggódás van bennem állandóan, hogy borzasztó. 

És Misi? Szeretem, talán szeret, de...