Szeretlek mint kecske a kést, mint marha a kiszáradt vetést. Szeretem a hajad mely hosszú és tetves, pláne a nyakad mely örökké retkes. Szeretem a lábad könny fakasztó szagát, melytől a görény is feldobja a talpát. Folyik érted könnyem mint a megáradt patak, kérlek az első fára kösd fel magad. Csókollak százszor de nem most majd máskor. Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik küld vissza.