Kiakartak utálni

 Tegnap annyira büszke voltam magamra. Lassan megjön, de az érzés már itt van. Full bevizesedés, idegbaj, érzékenység, szeretetéhség lvl 90. Éhes vagyok mindig. Tegnap estefelé megközelítettem a hűtőt, valami eleség után kutatva soron kívül, bekaptam először egy szem szőlőt, utána pedig egy ringló után nyúltam. Már konkrétan a számhoz ért, mikor inkább megmostam, visszapakoltam a hűtőbe és egy vaníliás teára esett a választásom. 

 Ma reggel ráadásul centiztem is, és mindenhonnan fogytam (mellből is...), szóval jó (és hosszú) úton haladok. :)

 Képet jövőhéten szolgáltatok, mert egyrészt csináltam, de bugyiban, és nincs kedvem még egyet lőni, másrészt pedig tényleg full vizes vagyok. Szóval nem is nagyon látszik semmi a képen szerintem.

 Egyébként a pénteki edzés nem volt a legjobb.. valahogy úgy éreztem mindenki utál a teremben... meg, úgy mindenhol. (erre van valami olyan okosság, hogy az ember addig nem lesz boldog, ameddig nem szokik le a pozitív visszacsatolás nevezetű drogról, ameddig nem lesz arra szüksége, hogy anélkül elég jónak lássa magát, hogy a környezetétől megkapja az erre vonatkozó visszajelzést). Megérkeztem a terembe, a recepciós csaj az öltöző legszarabb sarkának a legalsó szekrényének a kulcsát adta oda (Biztos utál, és azért!). Utána odajött egy nő miközben az állítható padon tárogattam, ismétlen KÖZBEN!, miközben levegőt alig kapok, számolok, hogy meddig használom még? Kedves voltam és nem küldtem el a halálba, hanem kinyögtem két szusszanás között, hogy még 2 sorozat. Ott állt a seggemben a sorozat végéig és bámult. Mikor végeztem a sorozattal konstatáltam, hogy a következő feladathoz is erre a padra lesz szükségem. Szóltam neki, ő pedig a világ legundorítóbb hangsúlyával közölte, hogy Há' ő ezé' kérdezte!. Lehet, ha nem a sorozat közepén jön oda, mikor azon kívül, hogy "I"m a mothafuckin beast" csak a számolás jár a fejemben, akkor tudok válaszolni. Ezek után fellépegettem, és belátom, hogy fasz ötlet volt a bőrborításos padra fellépegetni, de nekem ez volt előírva NA! :D Szóval odajött a tulaj, hogy ezt léci ne. Úgy éreztem a világ összeesküdött ellenem és kiakarnak utálni... kis túlzással. 

 Azért ezt hamar kivertem a buksimból, és ma is hatalmas lendülettel tértem be a terembe. Intervallfutottam egy jót, majd életemben először beszálltam vagy mit csináltam egy feladatba egy sráccal. Eddig próbáltam kerülni, mert gondoltam többet kell majd várnom, mint az előírt pihiidő, de a srác is ügyes, gyors volt, meg szerintem én is. Aztán épp egykezes eveztem a péntekről említett padon, mikor odajött a tulaj MEGINT. Nem tudtam, hogy most félek, vagy mérges vagyok. De kiderült, hogy csak odajött szólni, hogy van egy új gép péntek óta amin van állítható fellépegető. Milyen király már??! Az "ezé' kérdezte" hölgy kedvére méregetett. Vicces, hogy úgy közlekedik a teremben, mintha ő szarta volna a világot. Egészségére. Nekem a mai edzés, a méregetése ellenére újabb sikerélmény volt. Minden edzésen törekszem a komfortzónám határainak átlépésére, és ma sikeresnek éreztem (ezeket akaratomon kívüli nyögésekkel kísérem). 

 A hosszúhétvége fantasztikusan telt. Tanulással legfőképpen. Egyik nap itt aludt barátnőm. Másik nap anyuval este megnéztük a Tökéletes trükköt. Ha még nem láttad nézd meg! Életem egyik legjobb filmje. Ma pedig megyünk D-vel színházba. Megnézzük a Kellékest.

Könnyezős nap

Szió!

 Tegnap terveztem, hogy írok, de annyira kimerült voltam, hogy hihetetlen. Azt is terveztem, hogy le megyek edzeni, de nem ment. Hétfőn és szerdán is zh-ztam és sokáig fent voltam, nagyon kimerített. Alig bírtam hazajönni a suliból, bevetődtem az ágyba kb délután 1-kor és fél 6-ig aludtam.

 Nagyon sokat javultam az elmúlt időben egyébként B szempontból. Nem mondom, hogy nincs, de nem olyan szintű. És bár után mindig keményen büntetem magam fejben, de másrészről látom a fényt az alagút végén. :)

 Az egyik napom mellesleg igencsak érzékenyre sikerült. Nem tudom mi ütött belém. Csak kattogott az agyam, azon, hogy mi hiányzik az életemből, ezért rendkívül szomorú voltam. Alapjáraton egyébként életvidám vagyok, és minden elszórakoztat. Majdnem ki sem keltem az ágyból, majdnem suliba se mentem. Aztán csak kikecmeregtem 10 körül és edzettem egy annyira baromi jót, hogy rendesen megkönnyeztem az utolsó sorozatokat. Utána bementem a suliba és annyira feldobott, hogy hazafelé már azon könnyeztem, hogy milyen szerencsém van, hogy mindennap olyan útvonalon megyek haza a suliból, hogy át kelljen mennem a Petőfi hídon sötétedés után, mikor minden gyönyörűen ki van világítva.

 A napokban egyébként az alap 6 tojásfehérjés, 3 tojássárgájás, 120 g zabos tésztára építkezve csináltam almás fahéjas sütit, és talán az még jobb volt, mint a kókuszos.

 Ma is voltam edzeni és újabb előnye, hogy a terem 90%-a fiú, hogy egy fél mozdulatába telik az embernek, és ki kapják a kezedből a padot, oda húzzák ahova szeretné, és igazából kedvedre átrendezik a termet. :D

 A napokban pedig megleptem magam egy MP3-al, amire eddig egyáltalán nem tartottam igényt, de edzés közben nem tudom hova rakni a telefont, mert nincs zsebem és amúgy is lehúzná, úgyhogy egy 16 g-os, csíptethetős MP3 megfelelőbb.

Edzeni pedig kétségtelenül Rob Bailey and The Hustle Standard-ra a legjobb.

Ma pedig voltam apumnál is és ellátott teával, ha már szeretem.

Átmentem nagymamámhoz (aki itt lakik a szomszédban), és ezzel tértem haza:

Szóval köszi Mama. Imádlak.

Egyébként zöldséges a nagyim, úgyhogy nekem még ez is megadatott. Mit sír a szám? Mostmár össze kell szednem magam!

Újra

Hello régiek, szia kedves új!

 Emlékszik valaki, hogy kezdtem a blogom? A boldogságtervvel traktáltam az olvasó fejét... aztán ez volt 8... értsd NYOLC hónapja. Na mi történt azóta? Túl vagyok életem legrémesebb, önpusztítóbb kapcsolatán és ugyanúgy utálom magam... Tapstaps. 

 Ritkán írok ide, akkor is tényeket közlök, vagy az az 1-2 nap mikor éppen szárnyalok a boldogságtól feltölt annyira, hogy még akad energiám ide is írni, és akkor pont megfeledkezem mindenről ami bánt és mindenről ami zavar... amit utálok. Leírom ide, aztán hajlamos vagyok akár aznap este visszazuhanni a gödörbe. 

Szóval most újra kezdem... lehet, hogy hatvanadszorra, de egyszer biztosan sikerülni fog. És ez lesz az az alkalom.

Szóval mi sarkallt a nagy újrakezdésre? Mióta szakítottam a barátommal és elkezdődött az egyetem, felfelé ívelt a kedvem és ha néha vissza is vetődtem, nem a gödör legaljára, és másnap megint tudtam folytatni a felfelé mászást. Azonban két napja, megint kezdtem a gödör legaljára visszapenderedni csupán pár nap leforgása alatt... Kifordultam önmagamból. Kezdődött a keddel. Folytatódott a szerdával, mikor csak egy db pufirizzsel ettem többet, de a kedvem a béka segge alá került. És akkor folytatódott tovább a csütörtökkel, mikor egy sikertelen vérplazmaadás következtében, olyan éhség tört rám, hogy helyben benyomtam a csirkés háromszögszendvicsem... ami persze nem a világ.  Ma reggel felkeltem... de csak annyira, hogy tovább bámuljam az ágyból, a takaró alól a pizsamámban a Férfi fán terem című sorozatot, amiből csak ma lenyomtam 7 részt!!!! (egy rész 40-43perc). Szá-na-lom.

Szóval fel kellett kelnem, hogy legalább normális ruhába töltsem a nap hátralevő részét. 

A blog neve új, úgyhogy a kéretlen ismerősök nem találnak rám. :D

Amikor belefáradsz

Tudod mi a legnehezebb az életben? Hogy sosem pihenhetsz... Mikor készülsz rengeteget egy vizsgára mondjuk. Fáradt vagy, kettőig nem látsz, de nyomatod nyomatod nyomatod... már csak holnapig, utána pihensz. Megírtad a vizsgát és leeresztesz. Hazamész, csak bebújsz az ágyba, filmezel, olvasol, mindenhez, amihez kedved van... mert megérdemled.

Naaa, ez a vizsgák világa... vagyis nem a BME-n, mert MINDEN HÉTEN van 1,2 vagy 3 zh-nk, szóval egyik drukkból ugrom a másikba. De ez nem gond.

Az élet viszont nem ilyen. Kapsz egy akadályt leküzdöd és utána tartanod kell azt a szintet... mert ha nem tartod, a pénzed elfogy, az emberek könnyen elfordulnak, a formád könnyen elvesztetted... rettentő könnyen tönkre mehet minden.

Ez történt 2013-ban is velem. Tanultam, edzettem, diétáztam, barátkoztam. Belefáradtam. Egyik pillanatban mindent tökéletesnek éreztem. még a bőrömben is szerettem lenni. Aztán se tanulás, se edzés, se barátkozás... semmi. 

Most kezdek visszatérni... most minden annyira frankó körülöttem. Imádom.

Kérdések

Annyira szeretem az ilyeneket. :D

1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?

    Egy normális jövőképet alkotni. Beosztani a pénzem. 

2. Mi az, amire a legtöbbet gondolsz mostanában?

    Minél több motiváló gondolatot próbálok a fejembe tuszkolni. Ha elbizonytalanodom a képességeimben (ami tanulás közben elő szokott fordulni), akkor nyomatom  az eddig elért eredményeimet, hogy meggyőzzem magam.

3. Itt és most, ebben a pillanatban, mi az, amire a legeslegjobban vágysz?

  

4. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?

    Boldogság, egészség, szerelem, pénz, hírnév

5. Ha egyetlen szóval kellene leírnod az elmúlt hónapodat, mi lenne az a szó?

    Fejlődés.

6. Mi jelenti az első számú motivációt az életedben jelenleg?

    A terveim.

7. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?

    Egy roppant önkritikus, maximalista hangulatember.

8. Miről szeretnél ismert lenni?

    Nem feltétlen szeretnék ismert lenni... de ha valaha ismert leszek, akkor egy általam írott könyvről. 

9. Ha otthonodtól 10ezer kilométerre kellene költöznöd, mi lenne az az egy dolog, ami a legjobban hiányzik neked?

    A szerettem és a magyar nyelv.

10. Mit gondolsz, egy év múlva miben fog különbözni az életed a mostani mindennapjaidtól?

     Meg lesz a közgááááz. Na, viccen kívül. Közelebb fogok állni az álom alakomhoz. És remélhetőleg fülig szerelmes leszek.

11. Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?

     A barátaim, anyukám és a férfias pasik mellett.

12. Mi az a három tulajdonság, ami a legfontosabb számodra a barátságban?

     Őszinteség, féltekenységmentesség (vagy mi.. :D), támogatás

13. Mi az, amit nem tettél meg, mert féltétél a következményektől?

     Nem emelteztem semmiből, és számtalanszor nem mentem oda emberekhez, akik tetszettek. :D

14. Mi az, amire már kisgyerek korod óta vágysz?

     Kertesház.

15. Mi az, ami miatt még nem érted el azt, amire vágysz?

     B (akaratgyengeség), félelem, lustaság (, esetleg pénzhiány)

16. Mit teszel akkor, amikor semmi sincs, ami fel tudna vidítani?

     Alszom. Sírok a takaróm alatt... de ilyen nem sűrűn fordul elő. Mostanában pl elég ránéznem az új mamuszomra, innom egy finom teát és jó a napom.

17. Mikor tűnt fel először, hogy az élet nagyon rövid?

    Amikor elballagtam 8-ból.

18. Mi az, amire több időt szeretnél szánni?

    A családom. A barátaim.

19. Mi az a dolog, amit mindenki csinál körülötted, és te mégsem szeretnéd megtenni?

   Tabletezni.

20. Mi az a probléma az életedben, amit újra és újra elnyomsz magadban?

21. Mit gondolnak rólad mások, ami egyáltalán nem igaz?

    Azt, hogy "a póni picsáknak való" típusú lány vagyok. 

22. Mi az, amit senki sem vehet el tőled?

    Nincs ilyen.

23. Mi az, ami nélkül nem bírnál ki egy napot sem (legalábbis nehezen)!

    Levegő nélkül mondjuk nehezen :D... de amúgy nincs ilyen.

24. Ha visszatekintesz a múltadra, mi az, ami a leginkább hiányzik?

    Stresszmentesebb élet... de amúgy minden sokkal jobb, mint mondjuk fél éve.

25. Gondolj a múlt évedre: mi az az élmény, ami a legtöbb örömmel tölt el vagy a legjobban megnevettet?

    Sikeres edzések. Kitűnő érettségi. 

26. Mi a legfontosabb dolog, amiben szeretnél változni/fejlődni az elkövetkezendő egy évben?

    Nyitottabb szeretnék lenni. Eredményes diéta és edzés.

27. Ha nem most, akkor mikor?

    Most is ezekre törekszem... tanultam már a túl későn lépés kárából.

28. Mit tettél eddig, amire NAGYON büszke vagy?

    Visszajuttattam egy kutyát a gazdájához.:D

29. Mi az, amit nemrég tanultál önmagadról?

    Fejben mindig ott kell lennem és nem szabad félnem hallatni a hangom.

30. Mire szeretnél emlékezni egész életedben?

    A boldog pillanatokra... barom kérdés.

31. Mi az, aminek a modern társadalomnak nincs is szüksége?

    Tablet... olyan hülyeség. 

    Amúgy nem hiszem, hogy sok szüksége van az embereknek elérhetetlen bálványok állítására, amit a média megállás nélkül sugároz. 

32. Mi az az egy dolog, amiben teljesen biztos vagy?

    Semmiben.

33. Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttatsz, mi lenne az?

    Mindenki foglalkozzon elsősorban önmagával.

34. Mi az, amire azt mondtad, hogy SOHA, és a végén mégis megtetted?

    Fehérje por használata. Cigi kipróbálása. 

35. Mi az, amiről egészen más véleményen voltál öt évvel ezelőtt?

    Magamról. Úgy az emberek természetéről általában. 

36. Mi az, ami nem tartott örökké, de mégis megérte?

    Az első és a második szerelem. A többi pozitív dologról az életemben nem is feltételeztem, hogy örökké fog tartani.

37. Ha visszamehetnél az időben, és elmondhatnál valamit az egykori önmagadnak, mi lenne az?

    Figyelj oda matek fakton! Tanulj keményebben! Kezdj el edzőterembe járni! Kezdj el egészségesen enni! Ne engedd el!

38. Ha tudnád, hogy 60 másodperc múlva meghalsz, mik lennének az utolsó szavaid?

    

39. Ha vége az életednek, vajon több dolog lesz, amit megtettél, vagy több, amit csak szerettél volna?

    Több lesz amit megtettem!

40. Melyek azok a kérdések, amelyeket gyakran felteszel magadnak?

    Elég jó vagyok e hozzá?

Diétás kókuszsüti, pszichológus, edzőterem, tanulás

 Na az utolsó bejelentkezésem óta egyszer sem voltam a munkahelyemen. Túl vagyok 2 zh-n. Elkezdtem edzőterembe járni. Rámertem állni a mérlegre. Sikerült végre egyszer igazán odabaszósan kiöntenem a lelkem a pszichológusnak.

Igaz, hogy megígértem a Vistában, hogy bemegyek, mikor tudok... de egyszerűen nem volt időm soha bemenni. Rengeteget kell tanulnom az egyetemen... tényleg. 2 hete volt az első zh, és onnantól kezdve minden héten lesz 1,2 vagy 3 zh... mikor ezt elmondom valakinek, kárörvendően rám vigyorog, de hát ezt akartad nem... IGEN, EZT AKARTAM BASZOD! és azon kívül, hogy néha az agyam már gyök 2-vel létezik, és esténként örülök, hogy az alapfunkciókat sikerrel ellátja, minthogy "hé hülye!, igyál egy pohár vizet, mert szomjan halsz!" élvezem. Elvetemült vagyok, de szeretek tanulni, még ha már most érzem, hogy miből fognak meghúzni. Majd felveszem még egyszer. Szóval életem egy (elég nagy) része a tanulás... folyton.

 Az első zh-m 27/30, a második 24/35. Hát többet is tanultam az elsőre, de a második is tűrhető.

 Voltam teremben is. Múlthét hétfőn először. Hatalmas lelki erő kellett. Szemellenzővel lementem egy terembe és minden túlgondoláson átlépve, magamra erőszakolva vettem egy havi bérletet. Nagyon nagyon jó volt. Igazából nagy százalékban fiúk vannak, amire először azt hittem hátrány, de most már pozitív dolognak tekintem. Nagyon segítőkészek. Kedvesek. Nem érzem azt a méregetést, amit nők között éreztem, mikor női teremben jártam. Éééés nem kell várnom a 5-6-7-8 kilós súlyzókra, mert eleve csak 1-2-en használják. Bár 1 dolog hiányzik, az pedig a fekvő lábhajlító, de pont ma láttam egy pasit, aki a lábnyújtóra szemből térdelve fél lábbal lábhajlítózott, úgyhogy jövőhéten kipróbálom, mert most duplán csináltam az ülőlábhajlítást. 

Na lényeg a lényeg, hogy szeretek járni, tetszik, és kikapcsol. Kellőképpen lefáraszt, de nem úgy, hogy közben megutálom az életem is (mint az Insanity 2. felétől, vagy néhány Péntek Enikő videótól).

Közben ráálltam a mérlegre is, ami már önmagában sikerélmény, mert nem mertem ráállni több, mint egy éve!!! Szóval anyut megkértem, hogy vegyen egyet és megtörtént.

És tegnap... elmentem pszichológushoz, de nagyon bal lábbal keltem. Akármit kérdezett, egy szónál többet nem tudtam kinyögni. Aztán megkérdezte, hogy el szeretnék e menni, nem tudtam erre se válaszolni. Aztán csak úgy kitört belőlem minden. Hogy utálom magam, hogy mi van apuval... és minden mással, amit nem szeretnék részletezni, Bőgtem, dühös voltam, rondán beszéltem.. ami jött. Sose éreztem ennyire rosszul magam ott, ennyire szorongva, hogy minden bajom egyszerre árasztott el. Kibőgtem magamból, és utána jobb lett. Azt mondta a pszichológus, hogy ez egy hatalmas lépés volt, mert eddig mindig visszafogottan csak annyit mondtam amennyit kérdezett.